„A csalásnak e ronda képe” Dante Geryon-értelmezése
Main Article Content
Absztrakt
A tátongó mélységként megjelenített dantei Poklot, amely egy lény óriási szájához hasonlóan elnyeli a holtak lelkeit, a legkülönbözőbb szörnylények népesítik be. Jelen tanulmány Geryon színjátékbeli szimbolikájára és szerepére fókuszál, célja ezenkívül a Dante gondolkodásmódját meghatározó antik és középkori források, valamint a dantei inventiók bemutatása. A költő rendkívül tudatosan alkotta meg a hamisság, a csalás tökéletes figuráját olyan komponensekből, amelyek részben a pogány hagyományból erednek, részben korának bestiáriumaiban, az enciklopédiákban leírt tulajdonságaik, valamint azon jelentések révén, amelyeket a bibliai exegézis kapcsolt azokhoz. Geryont, a legapróbb részletekig kidolgozott démoni teremtményt a jegyek sokfélesége jellemzi: arca becsületes emberarc, jóságos, bizalmat keltő arcán kívül azonban minden más testrésze, amely állat elemekből áll, a hamissághoz, a hazugsághoz köthető.