„A Báthory-cédrus utolsó ága”. A humanista krónikásirodalom szerepe Báthory Zsófia és II. Rákóczi György esküvői köszöntő be-szédében (1643)

Absztrakt

A tanulmányban elemzett köszöntő beszéd központi eleme a házasulandó felek között fennálló rang- és felekezeti különbségek kiküszöbölésének lehetősége. A vőlegény családjának viszonylag friss erdélyi uralma arányaiban is kevesebb teret kap a szövegben a menyasszony családjának közel kétszáz éves vezető szerepéhez képest a Magyar Királyság és Erdély területén. A szöveg történeti visszatekintése főként Antonio Bonfini és Thuróczy János krónikáin alapul, kiegészítve egy hosszú, egybefüggő idézettel Ludovicus Tubero történeti munkájából, és csupán jelzésszerűen utalva Brodarics István Mohács-beszámolójára. Fontos szerephez jutnak benne a virág- és fametaforákkal átszőtt genealógiai fejtegetések is. Az orátor a sikeres házasság zálogát a katolikus menyasszony kálvinista hitre térésében és férjének való feltétlen engedelmességében látja.