Balassa Istvánné Zrínyi Ilona (1546−1570) párbeszédes epitáfiuma a széleskúti templomban

Absztrakt

A széleskúti (ma Sološnica Szlovákiában) templomban maradt fenn Zrínyi Ilona fehér mészkőre vésett, párbeszédes epitáfiuma. A 42 soros epigrammafüzért először 1828-ban adta közre egy bizonyos J. Albrecht egy bécsi tudományos folyóiratban, majd 1848-ban Gyurikovics György jelentette meg ismét a Magyar Academiai Értesítőben. Az epitáfium szövegét már korábban, két canonica visitatio alkalmával, 1752-ben és 1782-ben is feljegyezték. Ipolyi Arnold 1859-ben, a Vasárnapi Újságban dicsérő szavakkal méltatta az epitáfiumot. A humanista eszköztárral megkomponált epigrammákat az azóta eltelt időben nem vizsgálta meg senki. A hosszú versben, Vergilius sorai mellett, Jacopo Sannazaro egyik elégiájából vett részlet is felbukkan. Érdemes tehát újra közölni a Zrínyi Ilona és férje közti elképzelt dialógust tartalmazó verssorokat. A dolgozat igyekszik felvázolni Balassa István és felesége életútját, ám a témához kapcsolódó egyéb vonatkozásokat is tartalmaz.