Az oktatáspolitika vallási alapú változásai Róma keresztény császárai alatt
Main Article Content
Absztrakt
Sok kutató próbálta megfejteni eddig az Apostatának nevezett Iulianus császár 61c jelzetű levelének célját, illetve összhangba hozni azt a szintén a császár uralkodási idejéből fennmaradt, CTh. 13, 3, 5 törvénnyel: mind ez idáig sikertelenül, ugyanis sem azok az érvek nem meggyőzőek, amelyek szerint a keresztény tanárokat a tanítástól erkölcsi alapon eltanácsoló levél, és az általánosságok szintjén maradó, a tanárok alkalmazása elé (a kereszténységet nem említő) erkölcsi feltételeket állító jogszabály ugyanazt a célt szolgálta, sem pedig azok, amelyek szerint két különböző tényállásról beszél a két szöveg. Jelen tanulmány nem kíván állást foglalni a kérdésben, viszont abból kiindulva bemutatja, mi volt a „fordított helyzet”, azaz hogy a keresztény császárok próbálták-e, és ha igen, mennyiben megváltoztatni az addig pogány auktorok szövegein tanító, és pogány istenek erkölcstelen történeteit magyarázó oktatási rendszert, illetve, hogy még korábban a kereszténység megengedett vallás státusza előtt hogyan fogadták a keresztény vezetők, ha egy keresztény ember tanári munkát vállalt.