Az I. niceai zsinat (325) mint az egység jelképe: a „homoousios” dogmájának pogány és zsidó olvasata

Main Article Content

Odrobina László

Absztrakt

Miután Konstantin császár 312 októberében „a keresztények istenének segítségével” legyőzte a pogány istenek által támogatott ellenfelét, Maxentiust, mintegy fél évvel később, 313 februárjában kiadta a milánói ediktumot, amelyben a kereszténységet religio licitává tette, azaz a pogány római vallás mellett a kereszténységet is szabadon gyakorolhatónak minősítette. Amikor kitört a később ariánus vitaként ismertté vált teológiai szembenállás, a vitázó feleket akkor is hasonlóan megértő, ezúttal azonban nem a vallások békés együttélését, hanem a különböző teológiai vélemények kölcsönös elfogadását tükröző magatartásra hívta fel a figyelmet a nagyobb jó, azaz az Egyház üdve érdekében. A dolgozat azt vizsgálja, milyen jelkép volt, milyen jelentése volt a niceai zsinatnak a más vallású (pogány és zsidó) kortársak számára: milyen szempontok vezették a korábban még a pogány római vallást követő Konstantin császárt eme döntése meghozatalában, továbbá, hogy milyen hatással volt a zsinat a korabeli zsidóság önmeghatározására és történelemmesélésére.

Article Details

Hogyan kell idézni
Odrobina, L. (2024). Az I. niceai zsinat (325) mint az egység jelképe:: a „homoousios” dogmájának pogány és zsidó olvasata. Antikvitás & Reneszánsz, 7(13), 27–42. https://doi.org/10.14232/antikren.2024.13.27-42
Rovat
Tanulmányok
Információk a szerzőről

Odrobina László

az SZTE BTK Klasszika Filológia és Neolatin Tanszékének, valamint a nyíregyházi Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolának az oktatója, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója. Kutatási területe a késő ókori kereszténység, zsidóság és római jog interakciója, különös tekintettel azokra a területekre, melyeknek keresztény szabályozása csak jóval későbbre datálható (oktatás, házasság, államvallás).