Cornelius Agrippa Isten tíz legszentebb nevéről

Absztrakt

A lenti forrásközlés részlet Heinrich Cornelius Agrippa von Nettesheim De occulta philosophia (A titkos bölcselet) című művének harmadik könyvéből, amelynek végső célkitűzése az emberi lélek ascensiója, felemelkedése, illetve felemelése Istenhez, tehát egyfajta „gyakorlati misztika”. A szerző az egész könyvet nemcsak a reneszánsz mágia kézikönyvének szánta, de egyben vissza kívánta állítani a magus és a magia kifejezések azon feltételezett antik jelentését, amely szerint ezek a természet titkait alaposan ismerő bölcset és az ő tudományát jelölték, negatív konnotációk nélkül. Noha számos antik, középkori és kortárs irodalmi és filozófiai művet beépít enciklopédiájába, mégis eredeti szempontot képvisel, amennyiben a legmagasabb tudást csak az arra rátermettek, tehát a lelkükben megtisztultak szerezhetik meg, továbbá minden tanulási folyamat a felemelkedés útjának rendelődik alá. Részletünk (3, 10) előbb az isteni erők vagy emanációk orphikus értelmezését mutatja be (annak megerősítésével, hogy Iuppiter neve alatt az antikok is valójában egy istent tiszteltek), majd a zsidó kabbala tíz szefirotjáról, Isten tíz legszentebb nevéről és azok értelmezéséről szól.