Antikvitás & Reneszánsz

A himerai csata (Diodórosz 11, 20–26)

Imre Áron Illés — 2025-12-20

A himerai csatát és görög győzelmet (Kr. e. 480) általában háttérbe szorítják a görög-perzsa háborúk nagy csatái, mint pl. a thermopülai, a szalamiszi vagy a plataiai. A két nagy háború – mint a görögök és a barbárok (perzsák, illetve karthágóiak) összecsapása – közötti párhuzam már Hérodotosznál megjelenik (a szalamiszi és a himerai csata szerinte ugyanazon a napon zajlott), a csata legteljesebb leírása azonban Diodórosztól maradt ránk. Mivel pedig ő maga és egyik fő forrása (Timaiosz) is szicíliai volt, illetve másik fő forrásának, Ephorosznak is érdekében állt az egyetemes történetírás iránti igény miatt szinkronba hozni ezeket az eseményeket és jelentőségüket, ez a részletes leírás igen elfogult általában a szicíliai görögök és különösen szürakuszai ura, Gelón irányába, és a himerai csata jelentőségét egyértelműen a görög-perzsa háborúk fölé emeli.

Adso Dervensis

Laura Varga — 2025-12-20

Adso Dervensis 10. században keletkezett levele a középkori apokaliptikus irodalom egyik meghatározó munkája. Címzettje Szász Gerberga, IV. Lajos nyugati frank uralkodó felesége. A királyné az Antikrisztus és a végidő eljövetelével kapcsolatban kér tájékoztatást a szerzetestől. A levél jegyzetekkel ellátott magyar fordítása betekin-tést enged az első ezredfordulót megelőző apokaliptikus gondolkodásba.

Ancelin de Toucy hőstettei a Moreai Krónikában

Ábel Török — 2025-12-20

Az itt közölt fordítás a Moreai Krónika 5229–5738. soráig terjedő részlete, amely az Achaia Fejedelemség és a Bizánci Birodalom között végbement makry-plagi ütközetet és az ezt követő eseményeket írja le. Az epizód főhőse Ancelin de Toucy, akinek – a szöveg szerint – tehetsége és vitézsége révén lehetősége nyílik értékes foglyokat ejteni a csatában, és kiváltani a testvérét az ellenség fogságából. A részlet végigköveti a törökök és a moreai frankok szövetségének közös harcait a bizánci erők ellen.

Két Baráti levél a Liber sine nomine előtörténetéhez (Fam. 15, 12 és 21, 1)

Péter Ertl — 2025-12-20

Az eltérő időpontban, különböző címzettekhez írt Familiares 15, 12 és 21, 1 között egy másik Petrarca-mű, a Liber sine nomine teremt kapcsolatot. A költő életének egyes fontos epizódjai mellett ugyanis mindkét levél adalékokkal szolgál az Avignon-ellenes szatirikus gyűjtemény keletkezéstörténetéhez is. Magyar fordításuk most jelenik meg először.

Cornelius Agrippa Isten tíz legszentebb nevéről

Monika Frazer-Imregh — 2025-12-20

A lenti forrásközlés részlet Heinrich Cornelius Agrippa von Nettesheim De occulta philosophia (A titkos bölcselet) című művének harmadik könyvéből, amelynek végső célkitűzése az emberi lélek ascensiója, felemelkedése, illetve felemelése Istenhez, tehát egyfajta „gyakorlati misztika”. A szerző az egész könyvet nemcsak a reneszánsz mágia kézikönyvének szánta, de egyben vissza kívánta állítani a magus és a magia kifejezések azon feltételezett antik jelentését, amely szerint ezek a természet titkait alaposan ismerő bölcset és az ő tudományát jelölték, negatív konnotációk nélkül. Noha számos antik, középkori és kortárs irodalmi és filozófiai művet beépít enciklopédiájába, mégis eredeti szempontot képvisel, amennyiben a legmagasabb tudást csak az arra rátermettek, tehát a lelkükben megtisztultak szerezhetik meg, továbbá minden tanulási folyamat a felemelkedés útjának rendelődik alá. Részletünk (3, 10) előbb az isteni erők vagy emanációk orphikus értelmezését mutatja be (annak megerősítésével, hogy Iuppiter neve alatt az antikok is valójában egy istent tiszteltek), majd a zsidó kabbala tíz szefirotjáról, Isten tíz legszentebb nevéről és azok értelmezéséről szól.

Az élősdi és az uralkodó

Péter Mayer — 2025-12-20

A tanulmány Machón Chreiai című költői anekdotagyűjteményének egy darabjával foglalkozik: elsőként kínál fordítást a szöveghez, valamint Gow 1965-ös, kommentáros kiadásának kései utódaként aktualizált és részletes képet ad a szöveg lehetséges jelentéseiről.

Irodalmi kultúra a késő antikvitásban: előtanulmány Dracontius Satisfactio (Kiengesztelés) című verséhez

Olivér Bene — 2025-12-20

Jelen tanulmány a görög-római antikvitás és a korai kereszténység közti kulturális kapcsolatot elemzi Blossius Aemilius Dracontius, késő 5. századi költő munkássága alapján. A vandál uralom alatt működő költő ötvözte az antik irodalom paradigmáit a keresztény erkölcsi gondolkodással. A Satisfactio (Kiengesztelés) című verse megmutatja, hogyan értelmezték újra a clementia és a pietas római értékeit, illetve az isteni igazságot a keresz-tény tanítás keretrendszerében. Dracontius a pogány és a keresztény hagyományok közötti hasonló szóhasználatot hangsúlyozta azzal, hogy párhuzamot vont a pogány múlt jeles alakjai – Caesar és Augustus – és a bibliai példázatok közt. A költészete rávilágít arra a tényre, hogy a keresztény világrend felemelkedése nem a hagyományt megszakadását, hanem összetett kulturális átvételi folyamatot jelentett, amelyben a görög-római erkölcsiség a bibliai tanítás részévé vált. A tanulmány amellett érvel, hogy Dracontius klasszikus re-torikát és keresztény jóindulatot ötvöző költészete a római erkölcsi gondolkodás széleskörű folytonosságát világítja meg a középkorba való átmenet idején.

Attila élete és utóélete – a rejtélyes Coelius Calanus és még ismeretlenebb másolói szerint

Mátyás Darvas — 2025-12-20

A szerzők a kiadás- és kutatástörténet rövid áttekintésével indokolják meg, hogy a titokzatos Dalmata melléknévvel titulált Juvencius Coelius Calanus Attila-életrajzának kritikai kiadása nemcsak hiánypótló és időszerű, hanem a kéziratok kollációja olyan szempontokra is fényt vethet, amelyek alapos vizsgálata eddig (talán Horváth Jánosnak a kezdeti recepciót illető, megsemmisítő kritikája miatt is) elmaradt. Az elérhető kéziratok felkutatása és lajstromba vétele után három szempontból végzett kutatások előzetes ismertetése következik; ezek: kollációjuk terve, eddig mellőzött módszeres paleográfiai vizsgálatuk, végül pedig a (részben már korábban is ismert) belső érvek közelebbi szemrevételezése. Mindezek alapján kijelenthető, hogy a fenti, az eddigi vizsgálatok komplexitását meghaladó vizsgálat a Calanus-féle Attila életrajz-nak nemcsak eredeti szövegéhez, hanem keletkezési idejéhez is közelebb vihet.

Levél vagy királytükör? Francesco Petrarca: Rerum senilium libri 14, 1

István Dávid Lázár — 2025-12-20

Francesco Petrarcának viszonylag gyakori módszere, hogy különböző műfajú írásait beilleszti levelezésgyűjteményeibe, illetve néhány értekezését, invektíváját az ajánlásában terjedelmes levélnek nevezi. Ez a Rerum senilium libri 14. könyvének első levele esetében is így van. A műfaj kérdése azért is érdekes és fontos, mivel Petrarca szövege valóban olvasható és értelmezhető akár levélként, akár királytükörként. A különböző olvasatok létjogosultságát mutatja az a tény is, hogy a levél önállóan is megjelent nyomtatásban De re publica optime administranda címmel. A tanulmányban ennek az írásnak az elemzésére kerül sor.

Arcképek kavalkádja a Hieronymus Boschnak tulajdonított genti Keresztvitel című táblaképen

Edit Újvári — 2025-12-20

A tanulmány egy olyan flamand reneszánsz, evangéliumi tematikájú festményre fókuszál, amelynek teljes felületét tizenkilenc arckép tölti ki. A művészettörténeti kutatás Hieronymus Bosch kései műveként datálja a genti Szépművészeti Múzeumban látható Keresztvitel című táblaképet. A mű különlegessége az arcokkal zsúfolt drámai kompozíció, az arcok mimikájában kifejezett jellemvonások vizuális reprezentációja. A tanulmány ikonográfiai, vizuális szemiotikai, képantropológiai elemzéssel kívánja megvilágítani a kompozíció jelentésrétegeit, kiemelve az arcmások jelentőségét, a jellemábrázolásban és a vallási tartalom közvetítésében játszott szerepüket. A történeti nézőpont pedig a késő középkor nyugati ikonográfiájának egyik specifikumára irányítja a figyelmet, az arckép, a portré megszületésére, az arcvonások jellemábrázoló lehetőségeinek felfedezésére, a fiziognómia alkalmazására.

Egy játékos humanista ekloga nyomában

Keve Szász — 2025-12-20

Az európai költészetben az állatokkal kapcsolatos versek az antikvitásig visszavezethető hagyományon alapszanak. Az állatversek egy specifikus válfaja az állatsirató vers. Ebbe a hagyományba illeszkedik a 16. századi poeta laureatus, Elias Corvinus Idyllion Amyntas című zsengéje. Az eklogában Amyntas, a pásztor keresi, majd gyászolja keseregve eltűnt kutyáját, Lyciscát. A szerző az antik szerelmi költészetből vett különféle allúziók, például Ovidius Metamorphoseséből származó, tragikus szerelmesek sorsát idéző részletek segítségével többletjelentést ad a szövegnek. A kutyája után kesergő pásztor története mögött kibontakozik a kedvese után epekedő szerelmes képe.

Retorikai-poétikai sajátosságok Gönci Aszalós Mihály neolatin versgyűjteményében

Boglárka Szendrei — 2025-12-20

Gönci Aszalós Mihály 1618-ban megjelent Calathus strenarum hortensium, symbolicarum, et poeticarum… című versgyűjteménye meglehetősen szűk recepcióval bír, mindössze rövid áttekintéseket olvashatunk róla. Jelen tanulmányban arra vállalkozom, hogy az eddigieknél alaposabban megvizsgáljam Gönci Aszalós költeményeit retorikai-poétikai szempontból, különös tekintettel a versek felépítésére, a beszédhelyzetre, a retorikai-poétikai eszközökre, valamint a szövegalkotói technikák és a növényszimbolika működésére.

Egy antik motívum továbbélése a 18. századi francia művészetkritikában

Katalin Bartha-Kovács — 2025-12-20

A tanulmány egy antik motívum: Iphigeneia feláldozása Timanthész által megfestett, valamint a 18. századi francia művész, Carle Vanloo által ábrázolt változatának kri-tikai fogadtatását vizsgálja. A retorikai és művészetelméleti előzmények áttekintését követően abból a szempontból elemzi a felvilágosodás kori francia nyelvű művésze-kritikai írásokat, hogy szerzőik egyetértenek-e Timanthész fortélyával (aki fátyol mögé rejtette Iphigeneia apja, Agamemnón arcát), vagy inkább Vanloo megoldását részesítik előnyben, aki képén felfedte a görög király mélységes bánatát. Az a kérdés, hogy mit mutathat meg a festő és a drámaköltő, illetve mit kell elrejteniük, az irodalmi és képzőművészeti ábrázolás lehetőségeivel kapcsolatos problémákat is felvet.