Középiskolai osztályközösségek osztálytermi és online normarendszerének vizsgálata

Absztrakt

Háttér és célkitűzések: A kortárs közösségek kulcsfontosságúak a serdülők életében, kiemelt hangsúlyt helyezve az osztálytermi és az online interakciókra. Az osztálytermi normákat már régóta kutatják, viszont a közösségimédia-platformokon töltött idő ugrásszerű növekedése és ennek a mentális egészségre gyakorolt kevert (pozitív és negatív) hatása (Karim és mtsai, 2020) miatt az online normákat is érdemes megvizsgálni. A tanulmány célja a középiskolás diákok normarendszerének vizsgálata mind az osztálytermi, mind az online környezetben, különös tekintettel ezek összefüggéseire az iskolai zaklatással, a kiégéssel és az önértékeléssel.

Módszer: A kutatásban 726 középiskolás diák vett részt, ebből 289 nő és 437 férfi, akik egy online kérdőívcsomagot töltöttek ki. Az átlagéletkor 16,5 év; a szórás 1,52 év. Az osztálytermi és online viselkedés vizsgálatára saját normakérdőívet használtunk, az iskolai zaklatást a Bullying Prevalence Questionnaire (BPQ) kérdőívvel, az önértékelést a Self- Perception Profile for Adolescents (SPPA) skálával, míg a diákok kiégését a Diák Kiégés Kérdőívvel mértük.

Eredmények: Az eredmények szignifikáns eltérést mutattak az osztálytermi és online viselkedés esetében is, tehát a diákok különbözőképpen értékelik a személyes és az előíró normákat, vagyis a többszörös tudatlanság jelensége nem a platformtól függ. Az évfolyamok közötti különbségek azonban nem voltak szignifikánsak. Nem találtunk összefüggést továbbá a többszörös tudatlanság és az önértékelés között. Viszont az osztálytermi főnökösködő magatartás és az online többszörös tudatlanság között gyenge, illetve az online proszociális cselekedtek és az osztálytermi többszörös tudatlanság között szintén gyenge összefüggést kaptunk. Az osztálytermi agresszív és zavaró viselkedések pedig gyenge pozitív kapcsolatot mutattak a kiégéssel.

Következtetések: Az osztályteremben és az online platformokon észlelt negatív normákból adódó agresszív és zavaró viselkedések kezelésére irányuló beavatkozások – akár csoportfoglalkozások, akár egyéni pszichológiai támogatás – segíthetnek a diákok mentális jóllétének javításában. Emellett kiemelendő, hogy az online közegben is szükséges a proszociális, empatikus viselkedések ösztönzése. Bár a kutatás nem vizsgálta az iskolapszichológusi tevékenység konkrét hatását, eredményeink rámutatnak arra, hogy az iskolai zaklatás problémájának megoldása terén a megelőző lépések, érzékenyítő tréningek, konfliktuskezelési programok vagy éppen az online viselkedés szabályainak tanítása kiemelt szerepet játszhatnak a diákok inter- és intraperszonális konfliktusainak enyhítésében. Eredményeink segíthetnek tehát a diákok szociális és érzelmi fejlődésének jobb megértésében és hatékony nevelési, illetve prevenciós stratégiák kidolgozásában.