Iskolakultúra

Az emberi tudat fejlődésének nyomában

2023-11-03T14:25:07+01:00

Donald, M. (2001). A mind so rare: The evolution of human consciousness. Norton.

Gyerekek célkeresztben

2024-02-12T05:47:20+01:00

A gyerekek háborús konfliktusokhoz kapcsolódó játékainak és játékszereinek kutatása két irányban végezhető el. Az egyik terület – különösen a 20. század háborúinak kapcsán – a játékpiac határozott szerepvállalása a háborúra való felkészülés, annak erkölcsi, ideológiai alátámasztása (hazafiság, revíziós törekvések, honvédelem) és a hadi cselekményekkel kapcsolatos korszerű eszközök megjelenítése terén, a játékszerek kínálatában. A másik, a konfliktusok kiéleződését, a lakosságot is érintő harci cselekmények megindulását követően, a megváltozott élethelyzetben lehetséges, a gyerekek számára feloldást kínáló, főként spontán játékok és játékeszközök vizsgálata. E két terület, bár a gyerekek játék iránti igénye összekapcsolja őket, időben és játéktartalmában, anyagi eszközeiben élesen különválik, és ez a kettősség vagy változás szükségszerűen meghatározza tanulmányunk szerkezetét, tematikus egységeit.

A tiszta forrás Bartók Béla pedagógiájában

2023-05-03T11:50:45+02:00

Bartók Béla elsősorban zeneszerző, népzenekutató és zongoraművész volt, kiemelkedőek pedagógiai célzattal írt zeneművei is. Zenetanárként azonban már kevésbé tudott jelentős eredményeket elérni, és a visszaemlékezések egy része is ezt bizonyítja. Másik részük azonban épp a tanítói személyiséget és attitűdöt emeli ki mint Bartók személyiségének egy igen jelentős oldalát. E vélemények mögött egy olyan többlettartalom húzódik, amely a felszín mögött mégis kapcsolatba hozza e két véleménypólust. Ezért a kutatás fókuszába a Bartók által átadni kívánt tudástartalom értékeit, azaz a korra és Bartókra jellemző emberi-erkölcsi értékeket, mintegy emberi, művészi és pedagógiai esszenciát helyeztem. Ez Bartók megfogalmazásában a „tiszta forrás”. Bartók Béla pedagógiájával eddig meglehetősen keveset foglalkozott a szakirodalom, hazánkban és külföldön is csak a muzikológia igyekezett feltárni. Elemzéseikben főként zenei, esztétikai, valamint pszichológiai nézőpontokból, eszközökkel és módszerekkel próbálták megragadni e témát. Azonban pedagógiai kutatásról lévén szó, felmerül a lehetőség: a neveléstudomány fókuszából és eszközeivel is vizsgálódni. Minél mélyebbre megyünk a téma kutatásában, annál inkább megmutatkozik, hogy annak vizsgálata és feltérképezése a neveléstudomány eszközeivel sok fontos, rejtett összefüggést tud nyújtani. A kutatás elsődleges forrásaiként a Bartókról szóló visszaemlékezéseket és Bartók írásait vettem alapul. Az áttekintés során kiderült, hogy Bartók Béla pedagógiája meglehetősen széles teret foglal el az ő életében, ami további kutatásokra is érdemes. A fogalmak és jelenségek meghatározásakor leginkább az ellentétpárokban való megfogalmazás adott támpontot. Bartók szerepe tehát tükröt tartani, egy sajátos tükröt, ami valójában ellentéte a kiüresedett világnak.

Romantikus diskurzuselemek Ernst Moritz Arndt Briefe an Psychidion oder: Ueber weibliche Erziehung című pedagógiai témájú művében

2023-03-19T09:56:29+01:00

Ernst Moritz Arndt (1769–1860) német író, történész 1805-ben kiadott kétkötetes, pedagógiai témájú műve, a Fragmente über Menschenbildung I-II. és az 1810/11-ben írt Briefe an Psychidion oder: Ueber weibliche Erziehung című írása, mely 1819-ben jelent meg a Fragmente über Menschenbildung harmadik köteteként, a romantikus pedagógia alapművének számít. A vonatkozó szakirodalom (Kölle, 1916; Ballauff és Schaller, 1973; Bollnow, 1987; Pukánszky, 2011) elsősorban Arndt antropológiai szempontú, az egész ember nevelésével kapcsolatos, általános nézeteit értelmezi, nőnevelési koncepciójának nem szentel figyelmet. Kutatásunk célja annak vizsgálata, hogy milyen romantikus diskurzuselemek érhetők tetten Arndt Briefe an Psychidion oder: Ueber weibliche Erziehung című alkotásában. Különösen az érdekelt bennünket, hogy a nőnevelés kontextusában milyen válaszokat ad a szerző a korszellemet jellemző elidegenedés, eldologiasodás és kizsákmányolás problémáira. Vizsgálódásaink alapján megállapíthatjuk, hogy az elemzett műben feltárt, a német romantika értékvilágához kapcsolódó izotópiák közül az emberben lévő, jóra irányuló erő megőrzési lehetőségeit megmutató ’a szív nevelése’ izotópia válasz az elidegenedésre. ’A nő mint isteni (gyermeki) lény’ izotópia ahhoz a romantikus diskurzushoz csatlakozik, mely az eldologiasodásra az Abszolútumhoz való kapcsolódás óhajával válaszol, ami egyfajta morális fejlődés iránti igényt is implikál. A ’szolgálat mint isteni minőség’ a kizsákmányolás ellenszereként értelmezhető. Arndt szerint az ideális nőnevelés a család erkölcsének csendes és derűs tükrében valósulhat meg. Nem tartja helyesnek a leányok túl korai bevezetését a társasági életbe, mert az élet és a világ megismerése során a leánygyermekek elveszíthetik azt az ártatlanságot, amely igaz életre nevelésük feltétele. A kor figyelemre méltó jelenségének tekinti az esztétikai és a misztikus törekvéseket, melyek a nevelésre és a fiatalság életére is hatást gyakorolnak, ugyanakkor úgy véli, a benső romlás veszélye fenyeget, amikor a fenti törekvések társadalmi kontextusba kerülnek, és szent minőségük külsőséggé válik.

Népiskolai tanítók sajtómegjelenésének mintázata a kurrens politikai napilapokban 1921-ben

2023-03-03T15:34:22+01:00

A neveléstörténeti sajtóreprezentáció-vizsgálat a dualizmus korszakára vonatkozóan már jelentős szakirodalommal rendelkezik. Ugyanígy elmondható, hogy a szocialista (pedagógiai) sajtó feltárása is folyamatosan új eredményeket mutat. A Horthy-korszak neveléstörténeti keretbe ágyazott sajtókutatása vakfoltja a hazai neveléstörténeti szcénának. A politikai és bulvárlapok vonatkozásában pedig szinte nem is érezhető kutatói aktivitás, miközben a korszak kommunikációs csatornája az írott sajtó volt. A legjelentősebb napilapok többszázezres olvasótáborral rendelkeztek, ezáltal a lapok közvélemény-formáló ereje vitathatatlan. Kutatásunk a két világháború között megjelölt év politikai napilapjaiban a népiskolai tanítókról megjelent tartalmakat vizsgálta kvalitatív és kvantitatív módszertan alkalmazásával. A vizsgálat érvényessége érdekében eltérő politikai orientációval és jelentős olvasótáborral rendelkező politikai lapok képezték a korpuszt: Az Est, az Uj Nemzedék, a Pesti Hirlap. A kvalitatív módszer keretében a tematikus tartalomelemzést részesítettük előnyben, a kvantitatív paradigma esetében a leíró statisztika segítségével kerestünk a vizsgált orgánumok esetében publikációs mintázatot. A kvalitatív tematikus tartalomelemzés és az azt lehetővé tevő kódolás mind elmélet-, mind adatvezérelt formában, a kombinált logika mentén valósult meg. A korpuszból kinyert adatok deskriptív-interpretatív feldolgozásával nem csak rögzítettük a megjelenített tanítói témákat, hanem a szakirodalmi keret felhasználásával kontextusba is ágyaztuk. A tanítókat érintő, a tanítókról szóló rövid sajtóidézetek törzsszövegbe integrálásával a vizsgált időszak szellemisége is megidézhető. A kutatási kérdések közül jelen munka a tanítókról szóló témák közül kettőt mutat be, valamint a kvantifikáció révén a három vizsgált lap témaválasztásainak mintázatát jeleníti meg. A kutatás alapján egyértelműen megállapítható, hogy a vizsgált lapok mely tanítókat érintő témákkal tematizálták az elemi oktatást érintő közbeszédet, valamint a vizsgált lapok témaválasztása – a lapok egymással történő összehasonlítása alapján – erős polarizáltságot mutat.

A professzori szerepek történeti különbözőségei

2023-03-19T10:06:06+01:00

Hagyományos elképzelés a magyar jogtudományban, hogy a magyar jog – a némethez hasonlóan – jogtudósok által fejlesztett jog, ún. Professorenrecht. E tétel szerint a jogászprofesszoroknak, azaz az egyetemi elitnek lenne a legnagyobb befolyása a jogalkotásban. Az alábbiakban a jogászprofesszorokról, befolyásukról és szerepükről lesz szó a magánjogi jogalkotásban egyfelől történeti (1989-ig), másfelől szociológiai szempontból. Kétségtelen, hogy az egyetemi jogi elitnek a legnagyobb a szociológiai esélye arra, hogy az elvárt (jog) tudományosságot, az igényelt objektivitást vagy legalábbis racionalitást (indokolást) vagy hatékonyságot a jogrendszerben a tudományosság köntösébe bújtatva biztosítani tudja saját érdekeit. Az én tézisem ezzel szemben az, hogy az egyetemi elit befolyása ugyan nem kérdőjelezhető meg, a helyzet azonban ettől sokkal összetettebben alakult a magyar történelem során, nem utolsósorban éppen a magyar – egyetemi – jogászképzés kései bevezetése, illetve kései elterjedése miatt.

„A végvárrá lett alföldi metropolis”

2023-03-09T12:58:33+01:00

A debreceni egyetem az első világháborút követő években nehéz helyzetben kényszerült megküzdeni az indulás
nehézségeivel, a háború okozta krízissel, majd a trianoni békeszerződés hatására megváltozott feltételekkel.
Írásunkban röviden áttekintjük azokat a nehézségeket, melyek ebben a helyzetben a debreceni egyetem számára
kihívást jelentettek. A hallgatói létszám változásai, a beiskolázási terület átalakulása, az infrastrukturális
fejlesztések lelassulása, az egyetemnek profilt adni hivatott egyetempolitikai koncepció kudarca mind ilyen
nehézségek, melyek egyenként is komoly kihívást jelentettek volna az indulás nehézségével küzdő egyetemnek,
de közel egyidőben felmerülve, tetézve a világháború traumájával, szinte leküzdhetetlen teherként nehezedtek
az egyetemi közösség vállára. Ennek a traumatikus helyzetnek a feldolgozásához járultak hozzá azok
a szimbolikus gesztusok, melyekben a közösség ünnepi alkalmain szembenézett saját problémáival a változó
politikai környezet nehézségeivel, traumáival és tragédiáival. Elemzésünkben bemutatjuk azt az ünnepimegemlékezés-
sorozatot, melyen egy évtized múltával háborús önkénteseire, illetve a háború áldozataira emlékezett
az egyetemi közösség, majd áttekintjük azt az ünnepibeszéd-sorozatot, melyben a trianoni szerződés keltette
sokkal kívánt szembenézni a debreceni egyetem. Az ünnepi beszédeket egy diskurzussá fűzve annak lehetünk
tanúi, ahogyan az egymást követő években a trianoni békére emlékező egyetemi professzorok eltérő megközelítései
alapján egy igen színes mező rajzolódik ki a debreceni egyetem Trianon-képeként, a szakszerű jogászi
megközelítéstől a személyes indulatokig, a prófétai meggyőződéstől a liberális bizalomig terjedő skálán.

A hagyományos női szereprepertoár és a reformtörekvések megjelenésének ambivalenciája Gyertyánffy István munkáiban

2023-02-20T20:09:31+01:00

Az emlékezéskultúra utóbbi évtizedben bekövetkezett erősödése előhívta bennem azt az igényt, hogy a pedagóguskutatáshoz egy új, komplexebb megközelítést használjak. Fontosnak tartom, hogy ahogy a történészek és egyéb diszciplínák gondozói teszik, a különböző korok műveltségét történeti kategóriaként értékőrző és értékhordozó sajátosságaiban vizsgáljam. Az utóbbi években egyik kutatói célom volt, hogy Gyertyánffy István (1834–1930) korszerű neveléstörténeti narratívája megszülessen. A mikrotörténeti metodika szinte azonnal nyilvánvalóvá vált, amikor felfedeztem az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában a pedagógussal kapcsolatos primer dokumentumokat. Ezúttal a pedagóguskutatás keretén belül tervezem a nemzetnevelő nőneveléssel kapcsolatos korai, a 19. század utolsó harmadából származó gondolatait górcső alá venni. Véleményem szerint Gyertyánffy oktatással kapcsolatos megállapításai hiánypótlónak számítottak a maga korában, még ha a mai olvasó számára időnként elavult nézeteket is tartalmaznak. Ideáját egyértelműen a századfordulós hazai törekvések és mozgalmak kontextusában érdemes vizsgálni, és mikrotörténeti elemzéssel felfedni, hogy milyen kül- és belföldi személyek, illetve nemzetközi és hazai áramlatok voltak hatással a pedagógusra.