Iskolakultúra

A kelet európai szocialista oktatáspolitika szovjet gyökerei

Géza Sáska — 2024-10-01

A szovjet politikai befolyás gyengülése óta az oktatás értékrendje, módja iránti érdeklődés mifelénk a nyugati demokrácia irányába tájékozódik, hátat fordítva a legelső szocialista állam ideológiájának és módszereinek, elfeledve, hogy a szovjetizáció során mindkét szakasz néhány eleme mélyen beépült a kelet-európai közoktatás kultúrájába. Az 1917-es szocialista forradalmat követő szovjet totalitárius állam oktatási kormányzata hevesen elutasította a polgári demokráciák iskoláinak korábbi porosz eredetű szellemét, oktatásrendszerük irányítási módját, ezzel együtt Herbart fegyelmező pedagógiáját, s ennek helyébe valamennyi gyermek és iskolája önállóságában látta az egyenlőségalapú új társadalom létrejöttét. A proletárdiktatúra viszonyai között a majdani szocialista társadalom építői nevelési ideológiájuk és módszertanuk meghatározó mintáit a rendszerkritikus amerikai, illetve európai gyermektanulmányozóktól és pszichológusoktól kölcsönözték. A Lenin által értelmezett marxizmusba integrált eszmeimplementációs kísérlet kivívta a kor és a későbbi időszak politikai baloldalának csodálatát. A proletár nemzetköziség eszméje ugyan elenyészett az osztályharc programjával együtt, ám a szocialista nevelési elvek alapján szervezett új állami iskolák valóban létrejöttek, de csak a marxizmust-leninizmust mellőző szociáldemokrata és kapitalista közegű jóléti államokban.

„Sopronból nem lesz Pócspetri!”

Péter Donáth — 2024-10-01

Dokumentatív elbeszélésünk a Sopronban 1948. június 7-én, az ottani katolikus diákönkormányzatok és a Katolikus Szülők Vallásos Szövetségének helyi asszonyszervezetei által az iskolák államosítása ellen szervezett kb. 1500 fő részvételével békésen lezajlott, a rendőrség és tűzoltóság által vízsugárral, majd riasztólövés-sortüzekkel feloszlatott tüntetés előzményeit, körülményeit és következményeit mutatja be. Négy levéltár, egy rendi irattár, a korabeli sajtó, memoárok és a szakirodalom felhasználásával bizonyítja, mennyire fals volt az a politikailag motivált beállítás, mely ezt a soproni tüntetést a szintén koncepciós Pócspetri-perben és a korabeli propagandásban hamisan ábrázolt elbeszéléshez hasonlatosnak igyekezett beállítani. Szomorú következménye volt ennek, hogy nyolc embert internáltak, nyolcat rendőri felügyelet alá helyeztek, hármat hosszabb-rövidebb börtön-, illetve fogházbüntetésre ítéltek indokolatlanul, jogtalanul.

Pavlov kettős szerepe a magyar pszichológia sorsában az 1950–60-as években

Csaba Pléh — 2024-10-01

Dolgozatom alapmondanivalója az, hogy miközben a kikényszerített Pavlov-kultusz a russzifikációval és egy évtizedekkel korábbi pszeudo-neurobiológiai tanulásmodell kizárólagos előtérbe állításával negatív hatást gyakorolt a magyar pszichológiára, s tágabban a hazai szellemi életre, ugyanakkor az 1950-es, 1960-as években a kor pszichológiáját s benne kiemelten a kísérleti szellemet meg tudta védeni az aktivitáscentrikus, voluntarista ideológia és nevelésfilozófia uralmától. Ebben a keretben értelmezem a Magyar Tudományos Akadémia Pavlov Bizottságának munkáját. Az 1952-ben megalakult Pavlov Bizottság, már csak összetétele és vezetése révén is, alapvetően holisztikus orvosi modellben értelmezte Pavlovot, és erre az orvosi értelmezésre akarta visszavezetni a pszichológia és a pedagógia kérdéseit. Ugyanakkor a Pavlov-kultusz a holizmus mellett egy dialektikus retorikát is lehetővé tett, amely megjelenik a marxista filozófiában, a pedagógiában, és kisebb nyomokban a magyar pszichológiában is. Olyan szóömleny volt ez, amely mindent a feltételes reflexek keretében próbált meg kezelni, fából vaskarika fogalmakkal, mint a dinamikus sztereotípia, megpróbálta a biológiai rendszert beilleszteni a dialektikus szómágia és a társadalmi determináció világába. Valami egyszerre sztereotip, azaz determinált, ugyanakkor hajlékony, azaz lehetővé teszi a mindent átható, a kommunista párt vezető szerepének megfelelő felülről-lefelé környezeti determinizmust. A Pavlov-kultusz korabeli pozitív jelentősége a magyar pszichológiai közegben kettős volt. Egyrészt segített megmenteni az akkor már 50 éves Ranschburg-intézet pszichológiai autonómiáját, átemelve az intézetet az MTA és ezen belül a Pavlov Bizottság felügyelete alá. Ugyanakkor a Pavlov Bizottság hívta fel az MTA figyelmét a pszichológia jelentőségére, hogy 1958-ban maga is a Pszichológiai Bizottságnak adja át a helyét. Tartalmi tekintetben elsősorban a tanulás előtérbe állításával átmentette, sőt újraformázta a kísérleti szemléletet. A magyar pszichológiában Kardos Lajos értelmezte Pavlovot egy összehasonlító tanuláslélektan keretében. A következő nemzedék képviselője, Marton L. Magda pedig rámutatott arra, hogy Pavlovból levezethető egy olyan tanuláselméleti megalapozottságú személyiség-lélektan, amely az egyéni különbségek neurális és tanulási tipológiájára helyezi a hangsúlyt. Az 1960-as években azután a magyar kísérleti pszichológia és a neurobiológia fokozatosan eltávolodott Pavlovtól. Előtérbe került a pavlovi passzív kondicionálással szembeállított aktív instrumentális kondicionálás mint alapvető mechanizmus, és a motiváció és az aktivitás mozzanata.

Segédkönyv a reformpedagógia elmélyült és szakszerű elemzéséhez

András Németh — 2024-10-01

Czabaji Horváth Attila (2023). Freinet-szótár. Gondolat Kiadó.