Transzferár-gyakorlat a német tulajdonú gyártó leányvállalatoknál Magyarországon
Main Article Content
Absztrakt
A tanulmány a német tulajdonú vállalatcsoportok magyarországi termelő leányvállalatainál alkalmazott transzferár-kalkulációs módszer részletes bemutatására vállalkozik. A vizsgálat újszerűsége abban rejlik, hogy egy esettanulmány keretében feltárja a költség-plusz árképzési módszer vállalati alkalmazását a gyakorlatban, és áttekinti a módszerhez kapcsolódó szakirodalmi és szabályozási környezetet. A bevezetést követően a szakirodalmi áttekintés ismerteti a transzferárazás elméleti hátterét és legfontosabb módszereit, kitérve a nemzetközi irányelvekre és a magyar szabályozás sajátosságaira. A módszertan rész leírja a kvalitatív esettanulmány megközelítést, míg az eredmények bemutatják a vizsgált vállalatoknál alkalmazott árképzési eljárást: a költségek csoportosítását, az egységköltség-számítás lépéseit és a haszonkulcs megállapítását. A tanulmány rámutat, hogy a német vállalatcsoportok egységesített költségalapú transzferár-képzést alkalmaznak, melynek révén a magyar gyártó leányvállalatok jellemzően csak minimális nyereséget realizálnak. A következtetések rávilágítanak arra, hogy ez a gyakorlat megfelel a szokásos piaci elvnek, ugyanakkor korlátozza a magyar egységek eredményét, és felveti a globális minimumadó bevezetésének relevanciáját. A javaslatok között szerepel a transzferár-politikák felülvizsgálata a változó nemzetközi adózási környezetben, valamint további kutatások szükségessége a transzferárak hatásainak mélyebb megértéséhez.
Letöltések
Article Details
This work is licensed under a Creative Commons Attribution 4.0 International License.
Hivatkozások
1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról. (2024). Hatályos 2024. január 1-jétől.
Adams, L., & Drtina, R. (2010). Multinational transfer pricing: Management accounting theory versus practice. Management Accounting Quarterly, 11(3), 22–29.
Baranyai, D. (2023). Transzferárazás a megváltozott jogszabályi környezetben. 5percAdó.
bwl-lexikon. (2019). Abschreibung (AfA) – Az értékcsökkenés leírás különböző módszerei.
Clausing, K. A. (2003). Tax-motivated transfer pricing and US intrafirm trade prices. Journal of Public Economics, 87(9–10), 2207–2223. https://doi.org/10.1016/S0047-2727(02)00015-4
Doglui, A., & Proth, J.-M. (2010). Pricing strategies and models. Annual Reviews in Control, 34(1), 101–110.
Drury, C. (2008). Management and cost accounting (7th ed.). Thomson Learning. https://doi.org/10.1016/j.arcontrol.2010.02.005
Musinszki, Z. (2015). Költségallokációs problémák és megoldások. Controller Info, 3(4), 2–10.
OECD. (2022). Transfer pricing guidelines for multinational enterprises and tax administrations. OECD Publishing.
Rogers, H., & Oats, L. (2022). Transfer pricing: Changing views in changing times. Accounting Forum, 46(1), 83–107. https://doi.org/10.1080/01559982.2021.1926778
Sikka, P., & Willmott, H. (2010). The dark side of transfer pricing: Its role in tax avoidance and wealth retentiveness. Critical Perspectives on Accounting, 21(4), 342–356. https://doi.org/10.1016/j.cpa.2010.02.004
Szabóné Veres, T. (2014). A transzferárazás filozófiája és alkalmazásának aspektusai (Doktori értekezés). Pannon Egyetem.
Veres, T. (2024). A vállalatcsoporton belüli ügyletek árképzése az adóbevallások tükrében. Vezetéstudomány / Budapest Management Review, 55(Különszám), 45–56. https://doi.org/10.14267/VEZTUD.2024.KSZ.04