A szakoktatás aktuális humánerőforrás fejlesztéséről, kiemelten az egészségügyi pedagógusképzésről
##plugins.themes.bootstrap3.article.main##
Absztrakt
Napjainkban általánosan elfogadott, hogy a gazdasági fejlesztés kulcstényezője a szakmailag felkészült munkaerő. Kevesebb hír foglalkozik a megfelelő humánerő fejlesztésének a feltételeiről, elsősorban a szakmai tanár és szakoktató képzésről. Az oktatás változásmenedzsmentjének a sikere különösen jelentős a szakoktatásban. A szakmai tanárok képzésének akkreditációja folyamatos, de még több területen nincs lehetőség az új törvények által meghatározott szakemberek képzésére. Egyik kivétel az egészségügyi szakmai tanár szak, amely a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karán folyik. A levelező tagozaton lévő hallgatók valamelyik egészségügyi alapszakot már elvégezték. Nagy részük ennek megfelelő munkakörben dolgozik, másik részük az egészségügyi szakképzésben már oktatói munkát végez. Mindnyájan rendelkeznek olyan tapasztalatokkal, amelyeket a munkahelyi vagy szakközépiskolai oktatás gyakorlatain szereztek. Pedagógiai végzettség hiányában nem rendelkeznek viszont azokkal a kompetenciákkal, amelyekkel a pedagógiai tudásukat és gyakorlatukat olyan szintre emelhetik, amelyekkel a munkaerőpiac által igényelt munkaerőt képezhetnék. A tanulmány a szakmai pedagógus képzés hazai változását kronologikus, jogszabályi és gyakorlati aspektusból vázolja, kiemelten elemzi az egészségügyi szakoktatás aktuális humánerőforrás fejlesztését.