Társadalmi Nemek Tudománya Interdiszciplináris eFolyóirat

Női tudósok, női tudások. Előszó

Anna Kérchy — 2026-06-26

Hódosy Annamária: Klímaszörnyek. Ökokritika és populáris film 2. Szeged: Tiszatáj, 2023.

Gréta Grőb — 2026-06-26

Hódosy Annamária: Klímaszörnyek. Ökokritika és populáris film 2. Szeged: Tiszatáj, 2023. pp. 434. ISBN 978 615 5618 43 7, 4990 Ft.

Az elhallgatottak megszólaltatása és a narratív szolidaritás alakzatai

Anna Dr Kérchy — 2026-06-26

Zsadányi Edit. Megszólal az alárendelt? A kiszolgáltatottak történetmondása 20.-21. századi irodalmi művekben. Budapest: Balassi Kiadó, 2025. ISBN 978-963-456-155-2. p. 376.

Női életutak a katedrán és a laboratóriumban

Abigél Horinka — 2026-06-26

Pioneer Hungarian women in Science and Education II.

Edited by Réka M. Cristian and Anna Kérchy.

Published by Akadémia Kiadó, 2023

Oldalszám, 341 o.

Ár: 5600 Ft

ISBN: 978 963 454 928 4

Teljesítmény és láthatóság

Enikő Bollobás — 2026-06-26

A tanulmány a teljesítményt és a láthatóságot jelöli meg a női kutatók szakmai előmenetelének két legfontosabb feltételeként, és bemutatja, hogy a Magyar Tudományos Akadémia milyen intézkedéseket vezetett be e két kívánalom teljesítésének elősegítése és fokozása érdekében. Az MTA Nők a kutatói életpályán Elnöki bizottság 2017 óta fáradozik a nők kutatási feltételeinek javításán, a tudományos teljesítmény fokozásán és egyúttal megjelenítésén, a PhD-fokozat megszerzésétől az akadémikusválasztásig. E teljesítményösztönző intézkedések mellett a Bizottság több módon járult hozzá a női kutatók láthatóságának növeléséhez is: számos magyar és angol nyelvű kiadványban mutatta be a múlt női tudósainak modellként szolgáló életpályáját, konferenciákat szervezett és kutatásokat támogatott, amelyek feltárták a női kutatók helyenként tapasztalható publikációs lemaradásának okait és a hátrányok leküzdésének lehetőségeit.

A neoavantgárd találkozásai a feminista irodalomkritikával

Györgyi Földes — 2026-06-26

Jelen tanulmány témája a neoavantgárd alkotóinak az 1970-es, 1980-as évek (alapvetően posztstrukturalista) feminista irodalomkritikájához fűződő viszonya: egyfelől a közvetlen kapcsolódások, azaz ahogy a neoavantgárd szcéna szereplői – főként már a 80-as, 90-es években – reflektáltak erre az elméleti irányzatra. Másfelől szó esik benne az indirekt érintkezésekről is, tehát hogy a női neoavantgárd alkotók művészi törekvései – akár már lényegesen korábbiak is – mely pontokon köthetők össze a feminista irodalomkritika elképzeléseivel. Egy bizonyos: a neoavantgárd nőművészet számos alkotása éppen a felforgató „női nyelv” megtalálása folytán (amely egyúttal az avantgárd nyelv megfelelőjének is tekinthető) az általa hordozott politikumnak, szubverziónak és intézményellenességnek köszönhetően példának állítható az elhíresült bürgeri kritika ellenében, aki azzal vádolta a neoavantgárdot, hogy üzleti alapúvá tette a történeti avantgárd eredetileg felforgatónak szánt tevékenységét, illetve feladta intézményellenességét.

Covid Caritasgraphia:

Eszter Ureczky — 2026-06-26

Az önéletrajz műfajait és nemeit érintő 20. századi társadalmi-történelmi és irodalmi-kulturális változások metszéspontjában a Covid-járvány új irányzatot indított. Különösen női orvosok Covid-emlékiratai jelennek meg egyre nagyobb számban, s az előadás három ilyen mű tematikus és stilisztikai jellemzőire mint az egyéni és kollektív trauma elbeszéléseire összpontosít, különös tekintettel a szerző-narrátorok által a vészhelyzetben történő ellátás során elszenvedett erkölcsi sérüléseire. Hipotézisem az, hogy az orvosnők Covid-emlékiratai - nemzeti, hivatásbeli, faji vagy életkori különbségektől függetlenül - nagy hangsúlyt fektetnek a betegellátás és öngondoskodás bioetikai és pszichológiai dilemmáira, mind intézményi, mind interperszonális szinten. Három kortárs brit, magyar és amerikai mű szoros olvasása és összehasonlító elemzése, Rachel Clarke Breathtaking: The UK's Human Story of Covid (2021); Patricia Imolya Esetlapok - Kórháznovellák (2022); és Cornelia Griggs The Sky Was Falling: A Young Surgeon's Story of Bravery, Survival, and Hope (2024) a következő kérdésekre keres lehetséges válaszokat: 1) Vannak-e lényeges tematikus vagy stilisztikai hasonlóságok a különböző országokból származó orvosnők által írt Covid caritasgraphiáiban? 2) Hogyan jelennek meg ezekben a krízisnarratívákban az USA, az Egyesült Királyság és Magyarország mindenkori egészségügyi rendszerének helyi különbségei? 3) Milyen globális, rendszerszintű problémákra mutatnak rá ezek a szövegek a gondoskodási válsággal kapcsolatban, és hogyan kezelik ezeket a szerzők szakmai perspektívájuk és az erkölcsi sérülések személyes emlékei alapján?

Mágikus terek

Erika Kapus — 2026-06-26

Czóbel Minka köteteiben a boszorkány a női másság, a társadalmi kirekesztettség, a különleges tudás, a titok figurája. Ez az alak irodalmi önéletrajzi alteregóként is olvasható, a referenciális olvasatnál azonban messzebbre vezet, ha felismerjük, hogy az allegória kollektív női tapasztalatokat, vágyakat, szorongásokat közvetít. A boszorkány motívum Czóbel verseiben egyszerre működik természeti, társadalmi, lélektani és metafizikai síkon. A boszorkány a köztes létezés figurája: egyszerre szent és elátkozott, tiszta és bűnös, kívülálló és beavatott. Tudása nem a normatív rendhez idomuló bölcsesség. A boszorkányversek a női tudás, a másság és az ökológiai érzékenység összefüggő rendszerét rajzolják ki az angolkert és az erdő alkotta heterotopikus térben. Ezek a terek egyszerre jelölik a társadalmi kirekesztés helyszíneit és a kulturális‑ökológiai alternatíva gyakorlótereit, ahol a boszorkányfigurák a deviancia-heterotópia (Foucault) kitaszítottjaiból önálló, természettel egylényegű szereplőkké válnak. A biopoétikai olvasat rávilágít arra, hogy ezek a versek egyszerre beszélnek szelekcióról és adaptációról, kirekesztésről és új, nem-antropocentrikus kapcsolódásformákról, a nem-emberi létezők ágenciájáról, cselekvőképességéről, ember és nem-ember közti újraírt kapcsolatról. A boszorkány-versekben a másság kollektív, kulturális és evolúciós kérdés: a közösség a „szárnyas” nőalakot ugyanazokkal a mechanizmusokkal szorítja ki, ahogyan a biológiai rendszerek kiszelektálják a normától eltérő egyedeket, miközben éppen ez a különbség teszi lehetővé új tudás- és életformák megjelenését. A női tudás nem csupán veszélyforrás, hanem nélkülözhetetlen erőforrás is: gyógyítás, közösségfenntartás, ökológiai érzékenység és spirituális orientáció egyaránt hozzá kapcsolódik, miközben a társadalmi normák boszorkányságként bélyegzik meg. Czóbel boszorkányfigurái így végső soron a női tudás ambivalens státuszának emblémái: egyszerre hordozzák a kirekesztettség, a stigmatizáció tapasztalatát, és testesítik meg azt az alternatív tudást, amely a természettel való holisztikus egységben, a határok relativizálásában és a test-lélek, ember-állat-növény, földi-égi oppozíciók átjárhatóságában, egymásba játszásában gondolkodik. Ebben a poétikai univerzumban a boszorkány teste, a természet, a kert, az erdő olyan mágikus terek, ahol a női tudás a túlélés fontos erőforrásává válik.

Viktoriánus szerzők, női fordítók

Gabriella Hartvig — 2026-06-26

Az 1890-es években a magyarországi napilapok – a Pesti Hírlap, Budapesti Hírlap, vagy a Fővárosi Lapok – irodalmi rovatában, a „regénycsarnok”-ban folytatásos közlésben sorra jelentek meg az angol viktoriánus hetilapokban közölt szenzációregények magyar fordításai. A hazai olvasók Mary E. Braddon, Florence Warden, Mary Corelli, Marion Crawford és más népszerű írók regényeit olvashatták napi folytatásban, olykor félmilliós példányszámban. A Budapesti Hírlap számára a legtöbb fordítást Amica (Sámi Lászlóné, szül. Király Janka) készítette: mint kiderül egy hirdetésből, maga választhatta ki, mely regényeket szeretné lefordítani. Másik gyakori fordítója a szenzációregényeknek Rákosi Ida (Csepreghy Ferencné), a hírlapalapító Rákosi Jenő testvére volt. Ezek közül a folytatásos közlések közül a Budapesti Hírlap kiadó később könyvben is megjelentette a regényeket. Amica olyan regényeket fordított, mint A sors játéka, A színésznő leánya, Grácia, Életkép, Három nyár, Gillian, stb. Rákosi Ida fordítáulsai voltak az Erzsébet levelei, Lizbet, Földi hatalom, vagy a Duett. A dolgozat ezen női fordítók fontos fordítói tevékenységét vizsgálja a viktoriánus irodalom hazai terjesztésében. Jelentősége e regényeknek a nagyon széles, többszázezres olvasói elérés. A fordítások eredetijét—mivel csak a magyar cím volt irányadó—sokszor lehetetlen megtalálni, és sok angol regény hazai fordítója—mint például Frances Burney Evelinája vagy Bram Stoker Draculája--is ismeretlen. A hazai hírlapirodalom sajtóregényeinek általánosabb vizsgálata az 1890-es éveket tekintve körvonalazza azt is, hogyan jellemezhetjük a korabeli magyar olvasók irodalmi ízlését.

Kemény Katalin (1909–2004) filozófus, esszéista, író, költő, műfordító

Erzsébet Tatai — 2026-06-26

Kemény Katalin (1909–2004) a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett magyar-francia és filozófia szakos diplomát. Tudósi pályáját kitűnő tanulmánnyal az erdélyi emlékírókról (1932), recenziókkal, haladó szellemiségű nevelésről szóló tanulmányokkal kezdte. 1936-ban megjelent Rabelais-fordításával pedig egyenesen berobbant az irodalmi életbe, legalább 10 recenzió – Hamvas Bélától Radnóti Miklósig – látott róla napvilágot. Ugyanakkor tipikus női életpálya az övé. 1937-ben férjhez ment. Apja, aztán férje, Hamvas Béla hagyatékának gondozója. 1947-ben még ki tudták adni Forradalom a művészetben. Absztrakció és szürrealizmus Magyarországon című, Hamvas Bélával közösen írt könyvüket. Hamvas és Kemény itt már alig megkülönböztethető hangon szólalt meg. Az elhallgattatás időszakában (1948 után) Kemény általános iskolában tanított és napközis nevelő volt, csupán egy-két fordítása és tanulmánya jelent meg és elvégezte a kínai szakot is, viszont egyéni hangú szépirodalmi műveket írt az asztalfióknak. Akár Hamvas, ő sem publikálhatott, ám őt férjével szemben nem övezte mítosz, akinek tagadhatatlanul hatalmas életműve a 60-as évek közepétől szamizdatban terjedt. Bár „[n]em lehet elválasztani Hamvastól”, Kemény Katalin esszéíró nyomába eredve megpróbálom „egyéni” „női” hangját megtalálni.

Mit tanulhatunk Besnyő Éva, Kati Horna és Ata Kandó aktivista művészeti munkáiból?

Krisztina Erdei — 2026-06-26

A huszadik század során számos női alkotó kapcsolódott aktivista mozgalmakhoz, illetve alakított ki olyan művészeti gyakorlatokat, amelyek a társadalmi változás előmozdítását tűzték ki célul. Ezek a gyakran kollektív, politikailag elkötelezett és intézménykritikus praxisok ugyanakkor ritkán kerültek a művészeti kánon és a műkereskedelem fókuszába. A tanulmány Besnyő Éva, Kati Horna és Ata Kandó – három magyar származású, de emigrációban dolgozó fotográfus – munkásságán keresztül vizsgálja az aktivista művészet sajátos formáit a 20. század különböző történeti és művészeti kontextusaiban. A tanulmány rámutat arra, hogy e három alkotót többek között az autonóm művészet háttérbe szorítása, valamint a társadalmi beavatkozásként értelmezett, komplex és demokratikus művészeti gyakorlat is összeköti. Besnyő a holland feminista Dolle Mina mozgalom aktív résztvevőjeként, Horna a spanyol polgárháború antifasiszta propagandagépezetében, Kandó pedig az 1956-os magyar menekültek dokumentálása és humanitárius támogatása révén kapcsolta össze a fotográfiát politikai és etikai cselekvéssel. A tanulmány azt vizsgálja, hogy ezekből a történeti példákból milyen tanulságok vonhatók le a kortárs aktivizmus számára, és miként járulhat hozzá e sajátos vizuális és szervezeti eszköztár a jelen társadalmi és környezeti problémáinak megértéséhez és láthatóvá tételéhez.

A francia extrém mozi találkozása a feminizmussal Hollywoodban

György Kalmár — 2026-06-26

Az alábbi tanulmány A szer című film (The Substance, Coralie Fargeat, 2024) és kritikai recepciója kapcsán azt próbálja körüljárni, hogy milyen politikai dilemmák és paradoxonok jellemzik a kortárs filmkultúrát olyan esetekben, amikor reprezentációpolitikai vagy etikai szempontból ellentmondásos termékek kerülnek be a fősodorba. A tanulmány kiindulópontja A szer különböző kritikákban, sajtótájékoztatókon és televíziós beszélgetésekben általában magától értetődőként kezelt progresszívitásának és pro-feminista attitűdjének a megkérdőjelezése a film formai és reprezentációpolitikai eljárásainak a klasszikus feminista elmélet szempontjai szerinti elemzésén keresztül, célja pedig A szer kapcsán napvilágra kerülő különböző reprezentációelméleti paradoxonok megvizsgálása a feminizmus alapvető céljainak és a 21. századi szerzői filmnek a kontextusában.

A #MeToo és az eltörléskultúra megkülönböztetésének fontosságáról

Vera Kérchy — 2026-06-26

A tanulmány alapvetése, hogy a Tár (2022) és a Vadászat után (2025) egy új típusú alcsoportot jelez az „újhullámos feminista mozi” (Barbara Creed) kategóriáján belül. Ez a filmtípus a „woke-izmus” jelenségét problematizálja, azt mint a kritikai gondolkodáshoz tartozó beszédmód, az elnyomás elleni küzdelmet jellemző attitűd kisajátítását, eltorzított, dogmatizmusba forduló verzióját jeleníti meg. Az elemzett filmek határozottan feminista perspektívából ábrázolják e korjelenség visszásságait, történeteikben egy (kritikai gondolkodást jelentő) „éber” (woke) és egy előíró, vitaképtelen, „ébren álmodó” (Slavoj Žižek) woke-ista oldal konfliktusán keresztül a megkülönböztetés fontosságára hívják fel a figyelmet. Problémafeltevésem kiindulópontja, hogy a kritikai recepció domináns trendje e különbséget figyelmen kívül hagyva a Tárt és a Vadászat utánt is #MeToo-filmként címkézi fel, hibásan azonosítva be a filmekben egymásnak feszülő erőket és a színre vitt küzdelem tétjeit. Mivel az eltörléskultúra és a #MeToo-mozgalom összemosása akaratlanul is feminizmusellenes üzenetet közvetít, kulcsfontosságú e félreolvasás leleplezése. Hogy bebizonyítsam, a Tár és a Vadászat után nem #MeToo-filmek, előbb röviden kitérek a szexuális visszaélésekkel foglalkozó feminista szellemiségű filmek sajátosságaira, majd az egyébként ezek megközelítésére is alkalmas feminista filmelméleti értelmezői keretet a vizsgált két filmre vonatkoztatom. Barbara Creed monstrous-feminine-koncepciója rávilágít, hogy mind a Tár, mind a Vadászat után feminista („iszonytató nőies”) főszereplője a nőgyűlölethez kapcsolódó démonizálás, nem pedig jogos igazságérvényesítés áldozata, leleplezve ezzel a cancel culture és a patriarchátus közös érdekeit.

Elsőként a Nemzetgyűlésben

Tamás Frank — 2026-06-26

Slachta Margit jelenléte a Nemzetgyűlésben – az unikális voltát gyorsan feledtetve – nem mondható formálisnak, sőt karakán, bátor felszólalásaival gyorsan kivívta az elismerést a képviselőtársak körében. A már fiatalon önálló életet és egyéni életutat választó tanítói és német-francia szakos polgári iskolai tanári képesítéssel rendelkező Slachta a nővédelem, a választójog, a szociális kérdések terén vétette leginkább magát észre a Nemzetgyűlésben és azon kívül is. Társadalmi-politikai ágensként gyakori szereplője lett a politikai napilapoknak, hiszen mind első női képviselőként, mind a szociális segítő terület élharcosaként, mind keresztény feministaként olyan területeken tevékenykedett, mely a politikai elit számára érzékeny volt. Kutatásomban Slachta Margit nemzetgyűlési időszakának sajtóreprezentációját vizsgálom az országos politikai napilapok tükrében. Az időkeret: 1920. január és 1922. március közötti időszak. A kvalitatív elemzés során lényegi kérdés, hogy a kiválasztott orgánumok esetében kimutatható-e mintázat, akár markáns eltérés a publikált tartalmak témaválasztásai vonatkozásában? A szerkesztőségek milyen tartalmakat jelentettek meg Slachta Margit képviselői vagy azon kívüli, civil aktivitásai közül. Eltérő témákban közölt cikkeket Slachtával kapcsolatosan a korszak legolvasottabb lapja, Az Est vagy a konkurenciájának szánt kormányközeli 8 Órai Újság vagy éppen a Központi Sajtóvállalat egyik prominense, a Nemzeti Újság? Izgalmas kérdés, hogy a politikailag kötött orgánumok témaválasztásai esetében – Slachta tevékenységére fókuszálva – kimutatható-e mintázat, illetve eltérés. A kutatás során egyértelművé vált, hogy a lapok politikai orientációjától függően reprezentálták Slachta Margitot. A kormánykritikus Az Est szinte negligálta a képviselőnő tevékenységét. A keresztény klérushoz kötődő Nemzeti Újság részletesen foglalkozott vele, és még a kormánnyal szemben kritikát megfogalmazó álláspontját is közölte.