Társadalmi Nemek Tudománya Interdiszciplináris eFolyóirat

A női test ellenőrzéséről, Ratkó-mítoszról és önrendelkezésről: Kritikai reflexiók egy tanulmány margójára

Svégel Fanni — Sun, 31 Dec 2023 00:00:00 +0100

A tanulmány a TNTeF 2022/2. számában megjelent „Abortusz a Kádár-korszakban. A terhességmegelőző módszerek átalakulásának évtizedei” című tanulmány kapcsán fogalmaz meg kritikai észrevételeket. Elsőként a művi terhességmegszakítás szabályozásának rövid történét tekintem át a 19. század végétől kezdődően, majd a Ratkó-korszakkal kapcsolatos félreértéseket tisztázom. Ezt követően a női test állami, biopolitikai ellenőrzését és a szexuális önrendelkezés kérdését járom körül. Végezetül arra következtetésre jutok, hogy egy sematikus világkép alkalmazása helyett a történeti-társadalmi valóság sokszínűségének , a de jure és de facto állapotok közötti különbségek pontos megragadásával kerülhetünk közelebb az abortuszkérdés megértéséhez a Kádár-korban.

Hamupipőke

Andrea Zittlau; Szonda Lili — Sun, 31 Dec 2023 00:00:00 +0100

Kalmár György: A válság mozija – A 21. századi európai rendezői film (2023) - Könyvszemle

O. Réti Zsófia — Sun, 31 Dec 2023 00:00:00 +0100

Annus Irén & Kérchy Anna (szerk.) “So Far So Good.” Emlékkötet Barát Erzsébet köszöntésére (2023) - Kötetszemle

Szőke Dávid — Sun, 31 Dec 2023 00:00:00 +0100

Török Zsuzsa (ed.) Női íráshasználat és kéziratos kultúra a hosszú 19. században (2022) - Könyvszemle

Kádár Judit — Sun, 31 Dec 2023 00:00:00 +0100

Ökofeminizmus a VIII. kerületben – Egy magyarországi ökofeminista mozgalom kvalitatív vizsgálatának eredményei

Eperjesi Nóra — Sun, 31 Dec 2023 00:00:00 +0100

Kutatásom a magyarországi ökofeminizmus megvalósulási lehetőségének és módjának kérdéskörét járja körül a Budapest VIII. kerületében található, Szeszgyár névre keresztelt közösség vizsgálatán keresztül, mely közösség ökofeministaként határozza meg magát. Írásom célja egyrészt az ökofeminista mozgalom egy lehetséges meghatározása, másrészt a Szeszgyár működésének, lehetőségeinek, nehézségeinek feltárása. A résztvevő megfigyelés és a mélyinterjúk segítségével gyűjtött anyagot a működési elvekre, a szervezet felépítésére, a finanszírozásra, az ideológiai önmeghatározásra, valamint a más szervezetekkel és mozgalmakkal való együttműködésükre fókuszálva elemeztem. Arra a következtetésre jutottam, hogy a Szeszgyár közössége megfelel a mozgalom meghatározásához felállított kritériumoknak, illetve számos olyan problémával küzd, amellyel más hazai ökológiai és feminista mozgalmak is. Azonban az újbaloldali mozgalmakkal ellentétben, a Szeszgyár közösségének életében központi szerepet betöltő kert materiális alapot biztosít a mozgalom számára, illetve lehetőséget a környéken élőkkel kapcsolat kialakítására.

Figyelő

Barát Erzsébet — Sun, 31 Dec 2023 00:00:00 +0100

A feminizmus és emlékezet sajátos megjelenései Báró Orczy Emma önéletírásában

Strickland-Pajtók Ágnes — Sun, 31 Dec 2023 00:00:00 +0100

Báró Orczy Emma utolsó kötete az 1947-ben posztumusz megjelent Links in the Chain of Life (Életem láncszemei) című önéletrajz, melynek fókuszában nem a kontextus, vagy a politikai-történelmi környezet áll, sokkal inkább a rendkívül tudatosan megalkotott angol nőíró figuráját létrehozó Goffman által homlokzatnak nevezett elemek bemutatása és igazolása. Nincsenek vallomások, kitárulkozások: helyette egy rendkívül sikeres életút öntudatos és büszke összegzése a szöveg fő szervezőeleme. Báró Orczy Emma személyét és munkásságát magyar-angol kettős kötődésén keresztül lehet a maga teljességében megérteni: a felépített angol identitás és szabadelvűség ünneplése és megélése mögött ugyanis ott bujkál a magyar arisztokrácia konzervativizmusa is. Az író attitűdje a nőmozgalmakhoz és a női emancipációhoz is hasonlóan ambivalens: egyrészt nem áll ki a szüfrazsett mozgalom és az elsőhullámos feministák törekvései mellett, ám eredményeiket később kihasználja, azokra támaszkodik. Ő maga is szakít a hagyományos női szereppel: a munka, a siker és az anyagi jólét megteremtése számára az elsődleges cél. Mivel Orczy identitásának főbb elemei a kulturális hovatartozás kérdése és a női lét megélésének lehetőségei, ebben a tanulmányban azokra a stratégiákra szeretnék fényt deríteni, melyek mentén a magyar vidéki bárókisasszony modern angol írónőként alkotta újra magát. Ehhez kapcsolódóan kívánom vizsgálni az önéletrajz, mint női műfaj lehetőségeit, s elhelyezni az Orczy memoárt a feminin-maszkulin önéletrajzok paradigmájában.

A múlt pókhálójában. Traumatikus emlékezet az Aurora Borealisban és az Egy apró részletben

Kérchy Vera — Sun, 31 Dec 2023 00:00:00 +0100

A tanulmány a traumatikus emlékezet filmnyelvi és irodalmi kifejeződéseit vizsgálja az Aurora Borealisban (Mészáros Márta, 2017) és Adania Shibli Egy apró részlet című regényében (2022). Mindkét fikciós történet valóságos történelmi háttérrel dolgozik, a háborús konfliktushoz kapcsolódó nemi erőszak témája kapcsán feszegeti az ábrázolás, a felidézés, a dokumentáció, az egyéni és a kollektív emlékezet kérdéseit. Mind a regény, mind a film a totális hozzáférhetőség illúzióját elkerülve, a konvencionális elbeszélői szerkezet dekonstrukcióján keresztül állítja kíméletes „derítőfénybe” a történelem és a személyes élettörténet nagy narratívájából hiányzó, árnyékban húzódó eseményeket. Ahogy a traumatizált ember kommunikál verbális eszközök hiányában a testi performanszokon keresztül, úgy tárja fel mind a regény, mind a film saját materialitását, a befogadó és a szöveg közti viszonyra, az értelmezői helyzetre tolva el a bizonytalanság élményét.

Vizuális napló, autofotográfia: emlékezet és szellemjárás Patti Smith polaroidjain és a közösségi médiában – A Book of Days (2022)

Taskovics Viktória — Sun, 31 Dec 2023 00:00:00 +0100

Patti Smith (1946- ) amerikai író, költő, zenész, képzőművész munkásságában a fotográfia mint médium, látásmód és narratív toposz kiemelt jelentőséggel bír. A Horses (1975) című debütáló lemezével világszerte ismertté vált alkotó a rock’n’roll ábrázolási hagyományait felforgatva radikálisan új, kritikai nézőpontból gondolta újra a hetvenes évek női ideáljának képzetét. Smith különcségére számos fotográfus felfigyelt: Frank Stefanko, Lynn Goldsmith és Annie Leibovitz is számos portrét készítettek róla. Férje, Fred ‘Sonic’ Smith halála után idővel Patti Smith maga is polaroid kamerát ragadott, és fotóalanyból fotográfussá lépett elő. Fotográfiai munkássága elsősorban gyászfeldolgozási kísérletként, az őt ábrázoló narratíváktól eltérő, autonóm gesztusként értékelhető. A fotografikus látásmód, a fotó, mint a narratíva szerves kelléke megjelenik minden memoárjában, melyek utazásait, számára meghatározó alkotók, személyek ereklyéit rögzítik, dokumentálják. Kísérteties fotóin az élők és halottak, testek és tárgyak, hiány és látomás határai mosódnak egybe. Tanulmányomban arra teszek kísérletet, hogy feltérképezzem azt, hogy a Smith-féle fotografikus látásmód, a nemi viszonyokról való gondolkodás és az önéletírói gyakorlat milyen szerepet töltenek be a traumatapasztalat elbeszélhetővé tétele és az emlékezés folyamatában. Megvizsgálom azt, hogyan ülteti át Patti Smith ezt a praxist a közösségi médiába, és hogy ez a felület miképp alakítja át radikálisan az emlékezéshez és az emlékezet tárgyaihoz való viszonyulást.

A női emlékezés mikorrhizás hálózata Suzanne Simard A bölcs erdő titkai (2022) című memoárjában

Federmayer Éva — Sun, 31 Dec 2023 00:00:00 +0100

Tanulmányomban – a szerző bemutatását és kutatási területének felvázolását követően – Simard visszaemlékezésének narratív dinamikáját olyan szövegként értelmezem, amely a kreatív tényirodalomnak nevezett retorikai térben, több kifejezési forma metszéspontjában, női fejlődéstörténetbe ágyazódó memoárként konstruálódik. Simard narratíváját eképpen – magyar szakirodalmi terminussal élve – „kisparaszti szálalógazdálkodást” folytató, kanadai telepes családból származó kislány tudósnővé formálódásának rögzített nézőpontú, sorsesemények által kikényszerített helyesbítések történeteként olvasom. Elemzésemben igyekszem rávilágítani arra, hogy miként viszonyul a memoár edőökológus elbeszélője a számára rendelkezésre álló nyelvhez, mellyel a humán világ és a nem-humán világ közti kontaktzóna mikorrhizás jelentőségéről nagyközönségéhez szólni kíván. Végül a memoár látszólag „visszaantropomorfizáló” anyafa metaforáját és annak vélt esszencializmusát veszem szemügyre a poszthumanizmus és az ökofeminizmus szakirodalmi kontextusában.

Jegyzetek egy transzkulturális (egyetemi) életről

Louise O. Vasvári — Sun, 31 Dec 2023 00:00:00 +0100

Az 1990-es években Amerikában az életírás egy új műfaja jelent meg, a kutató memoárja (academic memoir), amelyet gyakran bevándorlók írtak, vagy olyanok, akik az osztályhovatartozásuk vagy a szexuális orientációjuk miatt csak igen nehezen tudtak beilleszkedni. Mohó érdeklődéssel olvastam ezeket a műveket, de valahogy mindig arra a következtetésre jutottam, hogy a saját viszontagságos gyerekkorom menekültként, és a beilleszkedésig megtett utam ezeknél jóval komplexebb volt. Az utóbbi két évtizedben tudományos cikkeket írtam, feminista szemszögből, női holokauszttúlélők életéről is. 2016-ben ebben a szaklapban, a TNTeF-ben jelentettem meg az „Életírás, társadalmi nemek és trauma” című tanulmányomat. Itt tárgyalom az „életírás” elnevezésű interdiszciplináris műfajt, amely, mivel kitágítja a műfaji határokat, túl tud lépni a hagyományos élettörténet kanonikus megkötésein. Mégis, a legutóbbi időkig elkerültem, hogy én is írjak a saját életemről. Idén aztán, miután megünnepeltem azt a kerek születésnapot, ami általában az utolsó kerek születésnapja azon szerencséseknek, akik egyáltalán megélik ezt a kort, elkezdtem írni egy szöveget, ami már egy autoetnográfia felé halad. A családtörténetem Magyarország tragikus történelmének szinte minden fordulatát jól példázza, de a jelen részletben életemnek főleg az Amerikai Egyesült Államokban egyetemi kutatóként megélt aspektusait tárgyalom. A beszámolóm egyszerre személyes és történeti, de elsősorban arra törekszik, hogy felidézze, milyen volt Amerikában a Berkeleyn a „radikális” hatvanas években doktorálni, majd a hetvenes évektől a feminista tudósok első generációjához tartozni, hogy milyen intellektuális és kulturális erők alakították ezt a generációt.

Majd kinövi: a transz gyerekkor kortárs értelmezési keretei

Koller Nóra — Sun, 31 Dec 2023 00:00:00 +0100

Az esszé a transz gyerekkor megengedő értelmezési kereteit vizsgálja. Értelmezésemben a gyerekkor markerei az életkor, a társadalmi közeg, és a tranzíció. A gyerekkor tehát olyan tág fogalomként definiálódik, mely a poszt-adoleszcenciát, azaz a középiskolát követő éveket is magában foglalja. Ugyanakkor szituatív is, hiszen a családban, a generációk közti kapcsolatban akár felnőttkorban sem oldható fel a gyerekszerep. Továbbá a felnőttkorban megélt tranzíciók többek közt a hormonkezelések hatására megismételt kamaszkorral járnak. A transzneműség és a gyereklét összefüggéseit elsősorban magyar popkulturális jelenségek révén tárom fel. Bödőcs Tibor két szkeccsében megjelenik a társadalmi nem ambivalenciája, ahogy az ún. nemváltó óvodásokat övező, propagandisztikusan gerjesztett félelmek is. A kvír vagy transz gyerekkor érintőlegesen ugyan, de felmerül a Vekerdy Tamás, Popper Péter, Ranschburg Jenő hármasához köthető gyerekpszichológiai diszkurzusban is. Bakony Alexa dokumentumfilmje, a Tobi színei (2021) egyedülálló módon mutatja be a vidéki transz kamaszlétet – egyben lehetővé teszi a transz gyerekkor és az arról való beszéd radikális egyidejűségét.

„A szexuális propaganda megzavarhatja a gyerekeket.” Pszichológusok a genderről és a szexualitásról a magyar „gyermekvédelmi” politika kontextusában

Borgos Anna — Sun, 31 Dec 2023 00:00:00 +0100

A jelenlegi magyar politika és kormánymédia genderellenes kampányában a pszichológiát és a pszichológus szakértőket gyakran használják hivatkozási pontként a nemek és a szexualitás normáinak igazolásához, különösen a gyermekekre vonatkozóan. Tanulmányomban véleményformáló magyar (konzervatív és „progresszív”) pszichológusok médiamegnyilatkozásait vizsgálom a 2020-as Meseország mindenkié című könyvvel és a 2021-es „gyermekvédelmi” törvénnyel kapcsolatban. Azt járom körül, hogy a pszichológusok hogyan reflektálnak a gyermekvédelem átpolitizált kérdésére, mit tekintenek a gyerekek szexuális sokszínűségéről való beszéd megfelelő idejének és formájának. Megvizsgálom, hogy egyes befolyásos pszichológusok mind a konzervatív és a „progresszív” oldalon milyen fejlődési diszkurzusok mentén érvelnek a (queer) szexualitás tematizálásának kérdésében, és azt, hogy ezek a diszkurzusok hogyan fonódnak össze implicit vagy explicit genderideológiákkal és heteronormatív megközelítésekkel. Azt állítom, hogy a jelenlegi magyarországi politikai térben a kérdés kapcsán a pszichológusok megosztottsága nem annyira szakmai kötődések, mint inkább politikai vagy ideológiai hovatartozás mentén történik.

Előszó

Barát Erzsébet — Sun, 31 Dec 2023 00:00:00 +0100