Tudományosak legyünk vagy etikusak? Beszámoló a Kutatásetikai kihívások a hallgatók tudományos életében című szimpóziumról

Absztrakt

Bár a felsőoktatás célját javarészt a szakmailag kifogástalan tudás és készségkészlet átadásával azonosítják, meggyőződésünk, hogy az universitas szellemiségét talán semmi nem tükrözi jobban, mint a tudásteremtés. Ez a folyamat mára elképzelhetetlen a hallgatók és mentoraik partneri együttműködése nélkül, amelyre egyre növekvő igény mutatkozik az egyetemi polgárok és tanáraik részéről is. Oktatóként kevés inspirálóbb van annál, ha megtapasztalhatjuk a szakmai elégedettség és büszkeség érzését, mikor lehetőségünk nyílik az ősz folyamán hallgatóink Tudományos Diákköri (TDK) előadásait meghallgatni, vagy ha a konzulensi folyamat végén egy alaposan kidolgozott szakdolgozat kerül az asztalunkra. A „pro scientia” jól olajozott gépezetét azonban meglehetősen sok, a szemnek gyakorta láthatatlan fogaskerék működteti. Egyes vizsgálati módszerek meglehetősen erőforrásigényesek, a tudományos mentorálás a növekvő oktatói terhelés miatt gyakorta a munkaidőn kívülre esik, és a kutatás előkészítésének etikai, bürokratikus dimenziói sem könnyen átláthatók.