A védőnői hivatás jelentősége a népegészségügyi célú szűrések tekintetében - egy pilot vizsgálat tükrében

Absztrakt

Bevezetés: A védőnői szolgálat a magyar egészségügyi alapellátás egyedülálló eleme, amely komplex prevenciós és egészségfejlesztő feladatokat lát el a családok életének teljes ciklusában. A szűrővizsgálatok szervezése és a lakosság motiválása a részvételre alapvető közegészségügyi jelentőségű, különösen az emlőszűrés esetében, amely a korai felismerés révén jelentősen csökkentheti a mortalitást. A védőnői kapcsolattartás és tanácsadás szerepe kiemelkedő lehet a szűrési hajlandóság növelésében. Jelen pilot vizsgálat egy olyan időszakban készült, amikor a védőnői hivatás még nem esett át a későbbi kompetenciabővítéseken és strukturális átalakulásokon. Célunk az volt, hogy feltérképezzük, milyen ismeretekkel rendelkeznek a 45-65 év közötti nők a népegészségügyi szűrővizsgálatokról, mennyire értékelnék a védőnő személyes tájékoztatását az emlőszűrésről, valamint milyen mértékben befolyásolná részvételüket a szűréseken a területileg illetékes védőnővel kialakított bizalmas kapcsolat. Feltételezésünk szerint a szűrések jelentőségéről kevesebb információval rendelkezők ritkábban vesznek részt emlő-, méhnyak- és vastagbélszűrésen.

Módszertan: Keresztmetszeti, kérdőíves pilot vizsgálatot végeztünk, amelybe 100 fő, 45-65 év közötti nő került bevonásra. A kérdőív a szűrővizsgálatokkal kapcsolatos ismereteket, attitűdöket, motivációs tényezőket, valamint az egészségügyi szakemberek, különösen a védőnők által nyújtott információk szerepét mérte. Külön figyelmet fordítottunk a védőnővel való kapcsolat meglétére és minőségére, valamint a szűrési részvételre gyakorolt hatására.

Eredmények: A vizsgálatban részt vevő nők körében a szűrési részvétel aránya nem mutatott szignifikáns összefüggést a védőnői kapcsolattal, ugyanakkor a védőnőktől származó információk hitelesnek és megbízhatónak bizonyultak (p=0,007). A szűrésről való tájékozottság magasabb volt azok körében, akik személyes tanácsadást kaptak, de ez nem mindig vezetett tényleges részvételhez. A motivációs hiányok mögött gyakran időhiány, félelem vagy téves biztonságérzet állt.

Következtetések: A védőnők kompetenciáinak bővítése és a jogszabályi háttér fejlesztése lehetőséget teremthet az emlőszűrésben való aktívabb szerepvállalásra, hasonlóan a már jogilag támogatott méhnyakszűrési tevékenységhez. A célzott, személyre szabott edukáció és a kollegiális mentorrendszer bevezetése erősítheti a lakossági bizalmat és növelheti a szűrési részvételt. A multidiszciplináris együttműködés és a hátrányos helyzetű nők speciális támogatása kulcsfontosságú a mortalitás csökkentésében.