Tolnai Ottó művészetének francia kötődései – Geofilozófiai artikulációk

Absztrakt

Tolnai Ottó művei számos francia irodalmi és filozófiai utalást tartalmaznak. A tanulmány ezt a Blanchot, Duras, Foucault, Deleuze, Barthes nevével kijelölhető konceptuális utalásrendszert kontextualizálja azzal a céllal, hogy feltárja Tolnai látásmódjának és érzékeléselméletének gyökereit. Sajátos elrendeződésként egy síkra helyezi Tolnai képzőművészeti írásait, esszéit a szerző költői és prózai alkotásaival. Ily módon a tanulmány rámutat a művészi alkotófolyamat és szövegműködtetés egységére, a rizómára és a hajtásra. A Blanchot- féle „fehér tér” fogalmának Tolnai-féle aktualizálása a fehér összes színének és anyagának alkímiája folytán arra világít rá, hogy a művészi alkotás célja a modernitás fehér terének kimozdítása, elírása, eszköze pedig a fikció és a valóság egymásra mozgatása, a balkáni háború után kialakult határ-fogalom radikális fikcionalizálása. Így lesz Tolnainál a költői tér a leendő „kis” figurák és azok határtapasztalatainak kísérleti terepévé. Opusa méltó olvasat és egyben élénk dialógus a francia irodalmi és filozófiai modernitással, amit Deleuze vonalán minorizál.