For the intelligibility of the language of the secret services

Absztrakt

A modern nyelvfilozófia megalapítója, Ludwig Wittgenstein egyik fiatalkori értekezésében (Notes on Logic, 1913) a nyelv egyetlen, hiánytalanul értelmes használatát a tények hiánytalan leképezésében látta. Mindenféle más jellegű használatára irányuló próbálkozás szükségképpen értelmetlen. Későbbi munkáiban azonban (Blue Book, 1933-1934) a korai gondolatokkal szemben már kételkedik a nyelvnek a világot kizárólagosan leíró feladatában és a nyelvet inkább olyan halmaznak tekinti, amelyben minden tevékenység más és más célt szolgál, amelyek a világ leírásán túl ún. „leképezési” feladatokat töltenek be. Sőt, ez utóbbi funkciónak a Filozófiai vizsgálódásokban (Philosophical Investigations, 1953) már elsőbbséget biztosít: „Mivel minden nyíltan előttünk van, nincs is mit magyarázni…” Az évek során a meghatározó logikai értelmezéstől kissé távolodva nem csak a nyelv mindennapisága, „társadalmisága” került egyre inkább előtérbe, de annak hangsúlyozása is, hogy a nyelvi struktúrában a nyelvi jel és a jelölt csak feltételesen kapcsolódik egymáshoz, amely felismerés már a későbbi nyelvi antropológiai kutatások irányába is mutat. A szociolingvisztika már kifejezetten olyan társadalmi tényezőket vizsgál, amelyek alapján a különböző beszédformák különböző csoportokhoz, társadalmi rétegekhez kapcsolhatók. A nyelv ennek alapján különféle változatok, területi és társadalmi indikátorok mentén kialakult dialektusok, stílusok összessége. A közösség egészére jellemző, a változatok összességéből álló heterogén nyelvi készlet pedig már valóban távol került a nyelvtől a tények kizárólagos leképezését elváró Wittgensteini kiindulóponttól. A nyelvfilozófus gondolatmenetében bekövetkezett változásnak általánosabb következményei majd az XX. század második felétől láthatók igazán, ugyanis ekkortól lesz egyre erőteljesebben jelen a világ nyelvtudományában a nyelvhasználat és a társadalom összefüggéseinek vizsgálatára fókuszáló szociolingvisztika. A tanulmány módszertana ez utóbbi változatot, az érett Wittgenstein gondolatmenetét kívánja alkalmazni a titkosszolgálatok nyelvének történeti vizsgálata során.