Framework of the remuneration for work in Hungary

Absztrakt

A munkavállalónak járó javadalmazás (bérezés) megállapítása mögött legalább két tényező áll. Egyik a humán erőforrás menedzsment (HR) szempontú, míg a másik a munkajogi szempontú megközelítés. Az első a bért elsősorban a munkahelyi ösztönzési és juttatási rendszer részeként tekinti, amelynek fő célja, hogy kapcsolatot teremtsen a munkavállalók és munkáltatók érdekei között. A munkáltató érdeke, hogy biztosított legyen a működéséhez szükséges megfelelő mennyiségű és teljesítményű munkavállaló. Ezzel párhuzamosan a munkavállaló érdeke, hogy megérje neki dolgozni, vagyis anyagilag is elégedett legyen a munkájával. A tanulmány fókuszpontja a munkajogi megközelítésen van. A munkabér egy olyan munkajogi jogintézmény, amely a munkavégzésre irányuló individuális kötelem (munkaszerződés) és kollektív kötelem (kollektív szerződés) egyik legfontosabb eleme (pl. minimálbér, alapbér, bérpótlékok, bértárgyalás, stb.). A munkabérnek kiemelkedően fontos szerepe van a munkaviszonyban mind a munkáltató, mind a munkavállaló szempontjából, mivel a) a munkaviszony elsődleges ismérve (a munkaerő ellenszolgáltatása), b) a munkaszerződés, egyik kötelező tartalmi eleme (l. alapbér), c) a munkáltató egyik legfontosabb kötelezettsége a munkabér megfizetése és d) a munkavégzés ellenértéke. A cikk áttekinti a munka díjazására vonatkozó hatályos magyar munkajogi szabályozás dogmatikai rendszerét, beleértve a bérvédelem legfontosabb garanciális elemeit: a) egyenlő bánásmódon alapuló védelem (alkotmányos és alapelvi védelem), b) a munka törvénykönyvében szabályozott bérvédelmi szabályok és c) bérgarancia alapon keresztül megvalósuló bérvédelem.