NATO- és Securitate-iratok Erdély helyzetéről az 1970-es és 80-as években

Absztrakt

A legutóbbi idők fordulatokban, eseményekben bővelkedő kelet-európai történetei a lassanként feltáruló irattárak jóvoltából egyre gazdagabban dokumentálhatók, egyre jobban megismerhetők. Különösen érdekesek lehetnek az olyan dokumentumok, amelyekben tőlünk és egymástól is távoli források szinte véletlenszerűen összekapcsolódva tartalmaznak egymásra vonatkozó, kiegészítő információkat. A tanulmányban közölt egyik irat 1978. április 18-án került a NATO Politikai Bizottsága Kelet-Európával foglalkozó ülésének napirendjére. Az jelentés különlegessége, hogy eredetileg a brit hírszerzés készítette a romániai magyar kisebbség helyzetéről. így a dokumentum arról is tanúskodik, miként látta az MI6 Magyarország és Románia hagyományos nemzetiségi konfliktusait, illetve ennek aktuális - hetvenes évek végi - problémáit és hogyan értelmezte mindezeket a NATO egyik legfontosabb tanácskozó testülete számára. Kiindulópontja szerint „Erdély mind Magyarország, mind Románia számára nagy történelmi jelentőséggel bír." Érdekes az a megközelítése, ahogy a magyar kisebbség fokozódó és egyre nyíltabb tiltakozását Kelet-Európa más, nem feltétlenül etnikai vonatkozású rendszerellenes mozgalmaival hozta összefüggésbe. A hírszerzés legális és illegális csatornáinak felhasználásával végül olyan jelentés készült, amely tényszerűen tudta bemutatni a két ország közötti feszültségeket, az azok megoldására tett felemás kísérleteket, még ha a jelentés a hiteles dokumentumok mellett nagyban támaszkodott a személyes kapcsolatokból származó szóbeli információkra is. A másik, Romániában készült irat a Securitate külföldi hírszerzési részlegének, a Departamentul de Informatii Externe (DIE) munkája. A magyar hírszerzés Budapestre eljuttatott dokumentuma már a nyolcvanas évek azon feszültségeit tükrözi, amelyek veszélyeire egyebek mellett maga a NATO-jelentés is felhívta a figyelmet.