A vajdasági magyarok szülőföldhöz való viszonyulásának geo- és etnopolitikai kontextusa ATTITUDES OF VOJVODINA HUNGARIANS TOWARDS THEIR HOMELAND IN GEO- AND ETHNOPOLITICAL CONTEXTS
##plugins.themes.bootstrap3.article.main##
Absztrakt
Olykor megesik, hogy egy-egy régió ’területet vált’. Ez jellemzően az elhelyezkedésére vonatkozó aktuális térfelosztás megváltozásának a következménye. Így az a szemléletváltás következtében egy másik, az addigit részben vagy egészében átíró, térkoncepció elemévé válik. Az ilyen szemantikai váltás általában nem következik be konfliktusoktól mentesen. A folyamat eszköztárában olyan társadalomföldrajzi jelenségek sorolhatók be, mint a népességcsere, a be- és kitelepítés, az akulturáció, vagy az asszimiláció. A vizsgált terület megnevezéseinek (Délvidék/Vajdaság) politikaföldrajzi vonzatait értelmező metaelméleti bemutatásával arra szeretném ráirányítani a figyelmet, hogy az eltérő megközelítések milyen előfeltevések és reálpolitikai események mentén alakultak ki, mely hatalmi/politikai erőterek, geo-, etno- és kultúrpolitikai megfontolások dominálták azok hivatalos, köznapi és szaknyelvi használatát. Ami egyedi a vizsgált jelenségegyüttes vonatkozásában, az a második világháború utáni ’jugoszlavizálódás’ időszaka. Ennek a belsőleg is elfogadott folyamatnak a következtében került át a vizsgáltat alá vont közigazgatási egység szemantikai vonatkozásban is jó időre a Balkánra. Aminek szerves része volt a szocialista önértelmezési keret kizárólagosság és évtizedes elszigeteltsége. Elemzésemben Martina Löw térszociológusnak, az ún. relacionalista térelmélet kidolgozójának megállapításából indulok ki, mely szerint a térben megjelenő társadalmi csoportok aktívan vesznek részt a tér és az arról alkotott társadalmi elképzelések formálásban. Ez a cselekvésszociológia alapozottságú elméleti keret az azonos természetföldrajzi területekhez kapcsolódó eltérő társadalomföldrajzi koncepciók párhuzamos értelmezését is lehetővé teszi.