„A szép párduc mintha festve lenne, úgy mutatja foltjait különféle színben” A határtalanság rendje és az állatszimbolika

Fő cikktartalom

Éva Vígh

Absztrakt

Az idő- és térbeli határtalanság rendjét az állatszimbolika kutatása pregnánsan dokumentálja. Az állatok szimbolikus megjelenítése és értelmezése, a valóság és a képzelet, a természet és a miszticizmus összekapcsolódásának több évezredes története egy sajátos, művészet-, eszme-, irodalom- és általában véve művelődéstörténeti folyamat. Ugyanis az embernek az állatvilággal való korrelációja a legrégibb idők óta jelen van a környező valósághoz fűződő viszonyában és a valóságot értelmező képzeletében, valamint ezek eredményeképpen létrejött irodalmi és képzőművészeti alkotásokban. Az irodalom-, művészet- és eszmetörténeti, mitológiai és vallási értelmezések egymásra hatásával, hermeneutikai sokszínűségével és polivalenciájával kell számolnunk, amikor egy-egy állat szimbolikájából kifejtett üzenet megfejtésére koncentrálunk.
A tudományterületek határai közötti átjárhatóság alapfeltétel, hiszen csak multikulturális és interdiszciplináris indíttatással és felkészültséggel lehetséges a több ezer éves szimbólumok között eligazodni. A tanulmány a határtalan értelmezési lehetőségekre a párduc alakjával mutat rá, akinek szépsége foltjaival együtt a századok során változatlan, de e tulajdonságának változtatható és képlékeny morális üzenete az állatszimbolika polivalenciáját igazolja.

Cikk részletek

Hogyan kell idézni
Vígh, Éva. (2019). „A szép párduc mintha festve lenne, úgy mutatja foltjait különféle színben”. Acta Historiae Litterarum Hungaricarum, 34, 87-109. Elérés forrás https://ojs.bibl.u-szeged.hu/index.php/ahlithun/article/view/31814
Folyóirat szám
Rovat
Articles