Erdélyi jelenlét a nyugat-magyarországi sajtótermékekben Johann Seivert és Benkő József tudósítói tevékenysége

Absztrakt

„Magyarország nem ismeri Erdélyt” – írta kissé talán túlozva Kazinczy Ferenc az Erdélyi Levelekben 1816-os utazása után. A 18. század végének kommunikációs eszközei egészen biztosan csak részleges megismerést tettek lehetővé, ami igen gyakran sztereotípiák kialakulásához vezetett. A Horea-féle felkelés sajtóbeli ábrázolása nyomán erősödhetett meg Erdély elmaradottságának képe.
Tanulmányomban arra keresem a választ, hogy a 18. század végének nyugatmagyarországi lapjai milyen képet közvetítenek Erdélyről. Elsősorban a Magyar Hírmondót vizsgálom, melynek Szacsvay Sándor személyében egy ideig erdélyi szerkesztője is volt, és rendszeresen érkeztek tudósítások különböző levelezőktől. Karl Gottlieb Windisch lapjai, a Pressburger Zeitung és az Ungrisches Magazin többnyire a szász Johann Seivert írásait közölte, dolgozatomban azt az Erdély-képet is vázolom, mely az ő szövegei nyomán rajzolódik ki.
Igyekszem a tudósítói hálózat működési kérdéseire is reflektálni, amelyet elsősorban korabeli levelezésekből rekonstruálhatunk. Mind Benkő József,
mind pedig Johann Seivert elsősorban tudós volt, a tudós újságíró prototípusát testesítik meg, akik az új mediális közegben egy ismeretátadásra alkalmas eszközt láttak, amely sajátos szabályrendszer alapján ugyan, de alkalmas terep lehet a felvilágosításra, tudásátadásra.