Egyes 19. századi teóriák lényegi pontokon jósolták meg a modern globalizációként leírt folyamatokat, anélkül, hogy a mai globalizáció-értelmezés szókincsét használták volna. Kiemelték az amerikai technológiai modernizáció és a demokratikus formációs kihívás elkerülhetetlen hatását a világ más részeire és általában a világ-piacra, jelezték az integrációs trendek valószínűségét is. A Kelet a nyugati epicentrumú globalizációra alternatív elképzeléseket fogalmazott meg, ám a prototípusnak tekinthető feltartóztató-felzárkóztató szovjet modellnek hamarosan kialakultak a maga lokális változatai, sőt riválisai; azaz kirajzolódtak a globalizáció-alternativitások elkülönülő körei is. Mindeközben világossá vált, hogy a nyugati globalizációs epicentrumok impulzusaira ezek a rend-szerek nemcsak reaktívan és asszimilálódóan tudnak válaszolni, hanem aktívan alakítják, illetve eltéríthetik a globális folyamatokat, s a viszonthatások eredményeként bonyolult globális összefüggés-rendszer formálódik, amelynek modellezése nehezebb, mint egy lineáris ívű teleológiában elgondolt globalizációs trend leírása.

Kulcsszavak: globalizációfeltartóztatás, alternatív globalizációs kísérletek, globalizáció és politikai formáció, kelet-nyugati technológiai verseny, Kelet-Közép-Európa, féligáteresztő régió, kelet-nyugati viszonthatások rendszere

A tanulmány az MTA–SZTE–ELTE Globalizációtörténeti Kutatócsoport támogatásával készült (a projekt száma: 0322107).