A tanulmány a háború utáni magyarországi technológia- és tudomány¬-politika alakulását vizsgálja a műszaki fejlesztés intézményesülésén keresztül. Az 1950-es évek elején Magyarországon is a szovjet mintát mechanikusan másolva alakították át az akadémiai és egyetemi szférát, valamint a kutatás-fejlesztést. A voluntarista gazdaságpolitika hátrányai az évtized közepére nyilvánvalóvá váltak, a legfelsőbb politikai vezetés is felismerte, hogy a műszaki fejlesztés és az innováció felkarolása nélkül nem lesz gazdasági növekedés. Ekkor ismét a szovjet mintát vették alapul, de az adaptáció során egy kevéssé bürokratikus, a mérnöktársadalom széles rétegeit aktivizáló intézmény született az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) 1961-es felállításával. A technokratáknak egy alapvetően értelmiségellenes közegben sikerült elérniük, hogy a bizottságon keresztül beleszólást kapjanak a fejlesztési irányok meghatározásába, a technológiatranszfer legfontosabb kérdéseibe. A tanulmány a párt- és kormányzati szervek, illetve az OMFB eddig nem kutatott iratainak felhasználásával mutat be két paradigmatikus változást: egyfelől annak felismerését, hogy még a parancsgazdaságban sem tudja a tervezőapparátus hatékonyan irányítani a tudományos kutatást és műszaki fejlesztést, ezért be kell vonni a koordinációba ennek a szférának a szereplőit. Másfelől annak belátását, hogy Magyarország kis országként nem másolhatja a Szovjetuniót, és a kutatás-fejlesztés sem végezhető autark módon, helyette nyitásra, nemzetközi együttműködésre, licencek beszerzésére van szükség.

 

Kulcsszavak
Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, technológia- és tudománypolitika, technokraták, technológiatranszfer

Megjelent: 2023-11-28