A tanulmány négy kelet-közép-európai ország (Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország és Jugoszlávia) globalizációjának egyik aspektusát, az emberek külföldi utazásainak mértékét vizsgálja az államszocializmus időszakában, statisztikai összehasonlító módszerrel. Feltevése szerint a globalizáció jele elsősorban a hidegháború két alapvető blokkja, vagyis a Kelet és Nyugat közötti áramlás megnövekedése, de a tanulmány röviden vizsgálja a keleti blokkon belüli, illetve a globális Dél, tehát a "harmadik világ" felé történő utazásokat is. A négy állam statisztikai évkönyveiben közzétett adatokból kiszámított mutatók közül különösen informatív a Nyugatra utazók aránya, a Nyugatról érkezők aránya, illetve a nyugati ki- és beutazások időbeli dinamikája. Ezek összehasonlításával fontos következtetéseket lehet levonni. Mindenekelőtt azt, hogy az emberek szabad mozgását a politikai körülmények befolyásolják leginkább. Ezzel összefüggésben megállapítható, hogy a blokkon belüli utazások száma a hatvanas években vált jelentőssé. A "harmadik világ" felé történő utazások száma a teljes korszakban marginális volt, ami ellentmond az alternatív globalizáció koncepciójának. Végezetül, a nyugati utazások jelentősége Jugoszláviában már az ötvenes években alapvetővé vált, míg a három másik állam esetében a nyolcvanas évek végén mutatható ki az igazi áttörés.

Kulcsszavak
Kelet-Közép-Európa, határforgalom, határrezsim, statisztika, globalizáció, összehasonlítás, kvantifikáció