Három archeofiton faj műtrágya érzékenységének meghatározása

Main Article Content

Ecseri Károly
Honfi Péter

Absztrakt

Az archeofitonok a szegetális fitoasszociációk tagjaiként fontos szerepet töltenek be a szántószegélyek biodiverzitásában. Ugyanakkor ezen taxonok száma jelentősen csökkent az elmúlt évtizedekben. Ennek okai a megváltozott mezőgazdasági termelés szerkezetben, ezen belül is például a megemelkedett műtrágya-alkalmazásban keresendők. Vizsgálatunkban három efemer szántóföldi faj műtrágya érzékenységét vizsgáltuk ex situ csírázásvizsgálattal, szabadföldi kísérlet keretében, valamint a prolin tartalom mérésének segítségével. A Papaver rhoeas esetében tapasztaltuk a legkedvezőbb csírázási paramétereket mind sebesség (7,32 nap), mind csírázási arány (0,81) tekintetében. Ezek az értékek jelentősen romlottak az alkalmazott műtrágyás kezelés hatására (8,3 – 10,03 nap, csírázási arány: 0,72-0,39). A Cyanus segetum esetében lassabb kezdeti fejlődést tapasztaltunk, illetve a kezelés káros hatása ennél a fajnál is szignifikánsan kimutatható volt (átlagos csírázási idő: 12-13 nap, csírázási arány: 0,52-0,09). A Consolida regalis nem csírázott a kísérlet időtartama alatt. A Consolida regalis a műtrágyás kezelésre nagyobb virágzás intenzitással válaszolt.
A prolin tartalom felhalmozódás magas sóérzékenységre utalt a Cyanus segetum esetében (0,49-0,54 mg/100 mg), mely ezen faj visszaszorulásának egyik oka lehet. Az eredményeink alapján a szarkaláb illetve a búzavirág esetében is magas érzékenységet tapasztatunk, mely a szántószegélyek védelmét indokolttá teszi hazánkban is.

Letöltések

Letölthető adat még nem áll rendelkezésre.

Article Details

Hogyan kell idézni
Ecseri, Károly, és Péter Honfi. 2019. „Három Archeofiton Faj műtrágya érzékenységének meghatározása”. Jelenkori Társadalmi és Gazdasági Folyamatok 14 (2):19-26. https://doi.org/10.14232/jtgf.2019.2.19-26.
Folyóirat szám
Rovat
Agrártudomány, élelmiszertudomány