A kutatás-fejlesztés regionális különbségei Magyarországon

Abstract

A tudásalapú gazdaságban a kutatás-fejlesztés az országok és azokon belül az egyes régiók fejlődésének, versenyképességének egyik legfontosabb motorja. A statisztikai adatokból azonban kiderül, hogy Magyarországon a K + F tevékenységet; a kutatói létszámot, a K + F ráfordításokat és a tudományos outputot is tartós Budapest-központúság jellemzi. A fővárosin kívüli régiókban pedig csak az egyetemmel rendelkező megyékben van számottevő tudományos tevékenység.
Az ország tudományos „vízfejűségének" több káros következménye is van; melyek nemzeti és regionális szinten is visszafogják a fejlődést. A vidéki egyetemi városok tudományos potenciálja nem éri el azt a kritikus tömeget, amelyre tudásalapú regionális gazdasági fejlődés lenne építhető, (az) egyetlen centrum pedig nem képes produkálni azt a tudományos outputot, amely a nemzetgazdaság innovációra, hozzáadott értékre épülő szerkezetváltását biztosítaná. A kutatói kapacitással alig-alig rendelkező térségeknek esélyük sincs innovatív cégek megtelepítésére; így ezekben a perifériális szerepkörbe kényszerülő területeken a növekedés és az életszínvonal is tartósan alacsony marad.