Bántalmazó kapcsolatok a gyermekvédelemben dilemmák és a stabilizáció lehetőségei
Main Article Content
Absztrakt
Tanulmányunk a bántalmazó kapcsolatokhoz kapcsolódó gyermekvédelmi beavatkozások dilemmáit vizsgálja, különös tekintettel a jogi normák és az emberi pszichés működés közötti feszültségre. A generációkon átívelő gyermekvédelmi jelenlét tapasztalata arra utal, hogy a kizárólag normatív vagy tüneti megközelítések nem elegendőek a tartós stabilizációhoz. A cikk azt elemzi, miként értelmezhető együtt a gyermek biztonságának jogi elsődlegessége, a bántalmazó magatartást tanúsító szülő felelőssége és a családi rendszer pszichés rendeződésének lehetősége ezen a különösen érzékeny területen. A tanulmány a hazai és nemzetközi jelentések alapján bemutatja a bántalmazás előfordulásának aktuális tendenciáit. Zárásként bemutatásra kerül a „Felépülő Család Program” modellje, amely a bántalmazásban érintett családok pszichoszociális támogatására kínál keretet.
Article Details
Hivatkozások
Bányai Emőke (2016): A trauma szerepe a gyermekvédelemben. Párbeszéd, 3. 4. sz. o. n. https://ojs.lib.unideb.hu/parbeszed/article/download/5897/5514/11016 (2026.02.27.)
Dutton, D. G. és Painter, S. (1993): Emotional attachments in abusive relationships: A test of traumatic bonding theory. Violence and Victims, 8. 2. sz. 105–120. https://doi.org/10.1891/0886-6708.8.2.105
Szekeres P. Mónika (2024): A statisztikák szerint átlagosan a hetedik próbálkozásra sikerül a csak bántalmazó kapcsolatból kiszállni. Dés Fanni, a NANE szakértője a párkapcsolati erőszakról. Óbudai Anziksz, 10. 4. sz. 70-75. https://obudaianziksz.hu/a-statisztikak-szerint-atlagosan-a-hetedik-probalkozasra-sikerul-a-csak-bantalmazo-kapcsolatbol-kiszallni/ (2026.02.25.)
Walker, L. E. A. (1989): Psychology and violence against women. American Psychologist, 44. 4. sz. 695–702. https://doi.org/10.1037/0003-066X.44.4.695