Izsáki/y Margit Ország a keresztfán (1945) című műve a szerző zavaros politikai identitásainak kontextusában

Absztrakt

Amint azt ennek a lapnak az előbbi számában is írtam, Fehér Lili Nem ér a nevem: egy szökött zsidó naplója című, 1945-ben megjelent művének elemzésemben, a világháború után íródott magyar női visszaemlékezés-irodalom igen hamar kiestek a kulturális emlékezetből. Célom az, hogy elősegítsem, hogy helyesebben ítéljük meg, milyen változatosak és összetettek is voltak a női élettörténet-írás által létrehozott tanúságtételek, mivel ezeknek a marginálizált történeteknek a gender-központú olvasata betekintést nyújthat abba, hogy a társadalmi nem hogyan befolyásolja a háborús idők traumatikus élményeit. Itt most Izsáki Margitnak a szintén 1945-ben írt Ország a keresztfán című művéről fogok szólni. Fehér és Izsáki is főleg arról írt, hogy mi történt a háborús Budapesten 1944-ben. De míg Fehér a saját személyes élményeit írta meg, Izsáki a kívülálló szemtanú hangján, zsurnalisztikus stílusban írt, leginkább a többiek – zsidók és nem-zsidók – tragikus sorsáról, a saját életéről pedig egyes szám harmadik személyben és szándékosan homályosan beszélt. Izsák háborús elbeszéléseinek elemzésén túl kísérletet teszek arra is, hogy legalább töredékeiben rekonstruáljam életet és gender identitását, hogy lett a Belsőerzsébetvárosi lánybol erdélyi színésznő, írófeleség, jobboldali újságíró, a magyar háborús bűnök dokumentálója, végül az Asszonyok kommunista szerkesztője. Ez a cikk a Fehér Liliről szóló korábbi irásal együtt olvasandó.