„Nézzenek csak rá közelebbről az urak!” Czóbel Minka emlékalakjának megköltése és újrateremtése: mítoszteremtés nyomtatásban és digitálisan

Absztrakt

Hamis képünk van Czóbel Minkáról. Egy 1974-es kötet fotója kapcsán terjedt el a mítosz, hogy csúnya nő volt. A mítosz lényege azonban nem az író külseje. A kép nyomán született, ám fiktív történetté állt össze: egy ‘herstory’ a magányos, írói pályáján sikertelen, ezért vidéken tengődő vénlányról. Egy másik fotó, amit az első találatok között hoz róla a Google kereső, nem őt ábrázolja. A 2010-es évek óta terjedő hamis "ellenfotó" a korábbi mítoszt igyekszik felülírni: jó választásnak tűnik cikkekhez, eseményekhez, hiszen végre egy szép nőt ábrázol. Czóbel költészetét gyakran a fotók mentén teremtődő narratívák felől értelmezik. A herstory átírja a szövegértelmezéseket. Dolgozatom azt a folyamatot járja körül, hogyan képes az irodalomtörténet-írás (vélhetően) egyetlen fotó alapján felépíteni egy egész narratívát, majd azt évtizedeken keresztül megerősíteni-fenntartani. A csúnya, magányos, sikertelen alkotó nő alakját a hivatalos intézményrendszerhez kötődő (férfi) irodalomtörténészek hozták létre, paradox módon éppen kanonizációs szándékkal. A kánonba emelendő nő így kontroll alatt maradhat, interpretációja kötött, a létrehozott koordinátarendszer által determinált. A kiszabadítási kísérletek többnyire irodalomtörténész nőkhöz köthetők, próbálva kimozdítani a recepciót az eltorzult szempontrendszerből. Ennek a folyamatnak katalizátora lesz az online tér, ami kevésbé kötődik a gender determinálta intézményi és hatalmi struktúrákhoz. A két kép, a csúnya nyomtatott és a hamis digitális olyan történet mesélnek, ami segít kiszabadítani a csúnya-nemcsúnya dichotómiából a Czóbel Minkáról való beszédmódot, és átkeretezheti az ismert történetet.