Viktoriánus szerzők, női fordítók Hazai napilapok női regényfordításai 1890-1910 között

Absztrakt

Az 1890-es években a magyarországi napilapok – a Pesti Hírlap, Budapesti Hírlap, vagy a Fővárosi Lapok – irodalmi rovatában, a „regénycsarnok”-ban folytatásos közlésben sorra jelentek meg az angol viktoriánus hetilapokban közölt szenzációregények magyar fordításai. A hazai olvasók Mary E. Braddon, Florence Warden, Mary Corelli, Marion Crawford és más népszerű írók regényeit olvashatták napi folytatásban, olykor félmilliós példányszámban. A Budapesti Hírlap számára a legtöbb fordítást Amica (Sámi Lászlóné, szül. Király Janka) készítette: mint kiderül egy hirdetésből, maga választhatta ki, mely regényeket szeretné lefordítani. Másik gyakori fordítója a szenzációregényeknek Rákosi Ida (Csepreghy Ferencné), a hírlapalapító Rákosi Jenő testvére volt. Ezek közül a folytatásos közlések közül a Budapesti Hírlap kiadó később könyvben is megjelentette a regényeket. Amica olyan regényeket fordított, mint A sors játéka, A színésznő leánya, Grácia, Életkép, Három nyár, Gillian, stb. Rákosi Ida fordítáulsai voltak az Erzsébet levelei, Lizbet, Földi hatalom, vagy a Duett. A dolgozat ezen női fordítók fontos fordítói tevékenységét vizsgálja a viktoriánus irodalom hazai terjesztésében. Jelentősége e regényeknek a nagyon széles, többszázezres olvasói elérés. A fordítások eredetijét—mivel csak a magyar cím volt irányadó—sokszor lehetetlen megtalálni, és sok angol regény hazai fordítója—mint például Frances Burney Evelinája vagy Bram Stoker Draculája--is ismeretlen. A hazai hírlapirodalom sajtóregényeinek általánosabb vizsgálata az 1890-es éveket tekintve körvonalazza azt is, hogyan jellemezhetjük a korabeli magyar olvasók irodalmi ízlését.