Covid Caritasgraphia: Önéletírás, gondoskodás és erkölcsi sérülés orvosnők pandémia-emlékirataiban

Absztrakt

Az önéletrajz műfajait és nemeit érintő 20. századi társadalmi-történelmi és irodalmi-kulturális változások metszéspontjában a Covid-járvány új irányzatot indított. Különösen női orvosok Covid-emlékiratai jelennek meg egyre nagyobb számban, s az előadás három ilyen mű tematikus és stilisztikai jellemzőire mint az egyéni és kollektív trauma elbeszéléseire összpontosít, különös tekintettel a szerző-narrátorok által a vészhelyzetben történő ellátás során elszenvedett erkölcsi sérüléseire. Hipotézisem az, hogy az orvosnők Covid-emlékiratai - nemzeti, hivatásbeli, faji vagy életkori különbségektől függetlenül - nagy hangsúlyt fektetnek a betegellátás és öngondoskodás bioetikai és pszichológiai dilemmáira, mind intézményi, mind interperszonális szinten. Három kortárs brit, magyar és amerikai mű szoros olvasása és összehasonlító elemzése, Rachel Clarke Breathtaking: The UK's Human Story of Covid (2021); Patricia Imolya Esetlapok - Kórháznovellák (2022); és Cornelia Griggs The Sky Was Falling: A Young Surgeon's Story of Bravery, Survival, and Hope (2024) a következő kérdésekre keres lehetséges válaszokat: 1) Vannak-e lényeges tematikus vagy stilisztikai hasonlóságok a különböző országokból származó orvosnők által írt Covid caritasgraphiáiban? 2) Hogyan jelennek meg ezekben a krízisnarratívákban az USA, az Egyesült Királyság és Magyarország mindenkori egészségügyi rendszerének helyi különbségei? 3) Milyen globális, rendszerszintű problémákra mutatnak rá ezek a szövegek a gondoskodási válsággal kapcsolatban, és hogyan kezelik ezeket a szerzők szakmai perspektívájuk és az erkölcsi sérülések személyes emlékei alapján?