Pécs gazdasági változásai az első világháború idején ECONOMIC CHANGES IN PÉCS DURING THE FIRST WORLD WAR

Abstract

Pécs gyorsan fejlődő város volt a dualizmus idején, különösen a gyáripar és a szénbányászat növekedett gyorsan. Az első világháború kitörése azonban megtörte a lendületet. A háborúnak mind a gazdaság, mind a társadalom számára elsődlegesen negatív hatásai voltak. A munkaerő egy részét bevonultatták katonának, így sok nagy- és kisüzemben jelentős munkaerőhiány alakult ki. A lakossági reáljövedelmek csökkenése, sokan csak a hadisegélyből tudtak megélni. Az alapanyaghiány és a kereslet csökkenése miatt visszaesett a termelés. Az ellátás miatt fokozottan próbáltak mezőgazdasági termeléssel foglalkozni, főleg a kertművelés (burgonya-, gyümölcs- és zöldségtermelés stb.) futott föl. A háború alatt jelentősen csökkent a társadalmi fogyasztás. A háború idején az állami beavatkozás egyre több gazdasági ágra terjedt ki. 1916-ban megjelent a kenyérjegy, s ezt követően a többi alapvető élelmiszert (liszt, cukor, zsír, hús stb.) és egyéb alapanyagok nagy részét is már jegyre adták. Nagy terhet rótt a városra a közellátás megszervezése, az elosztás, az élelmiszer beszerzése. 1917-18-ban a szegénység miatt több népkonyhát is fel kellett állítani. Nagy jelentősége volt a karitatív szervezeteknek a szegények támogatásában. Kétségtelen, hogy a város vezetésének a legnagyobb problémákat sikerült megoldani, így Pécset elkerülte az élelmiszerínség. Voltak persze haszonélvezői is a háborúnak, főleg azok a vállalatok, akik közvetlenül állami megrendelésre, vagyis a katonaságnak termeltek. A háború befejeződésével nem értek véget a szűk esztendők, hiszen 1918 novemberében szerb katonaság szállta meg a várost, 33 hónappal megnyújtva a nehéz helyzetet. 

Pécs was a quickly developing city during the Dual Monarchy era, especially the growth of the manufacturing industry and the coal mining industry was fast. However, the city lost its momentum due to the outbreak of the First World War. The effects of the war were primarily negative on the city’s economy and society. A part of the labour force was enlisted which caused significant workforce deficit in both small and large scale firms. Due to the decrease in real wages many people could only make a living out of military pensions. The aggregate production declined as a result of shortage of raw materials and the lowering aggregate demand. The lack of supply forced individuals to increase the agricultural output; mostly the agricultural household production (growing potato, fruit and vegetables) ran up. The total household consumption significantly declined during the war. Government intervention affected more and more industries as the war progressed. The ration ticket for bread was introduced in 1916 and soon most basic foods (flour, sugar, lard, meat, etc…) were rationed. Organisation of public services, procurement and distribution of food was a heavy burden on the shoulders of the city. Because of the poverty several soup kitchen had to be set up in 1917-18. Charity organisation played an important role in supporting the poor. It is beyond doubt that the government of the city managed to solve the greatest problems; therefore, the city avoided famine. There were obviously a few who benefited from the war; mostly those companies who directly produced for the government, namely to the military. The end of the war did not end the lean years since the Serbian army occupied the city in November 1918, lengthening the difficult situation for an additional thirty-three months.