Az osztrák hivatásrendi államszervezet és az érdekképviseletek kérdése THE AUSTRIAN „STÄNDESTAAT” AND THE QUESTION OF ADVOCACY ORGANISATIONS

Abstract

A két világháború közötti államreformkísérletek egyik legvitatottabb, mindmáig kutatott és teljes egészében fel nem tárt formája volt az Engelbert Dollfuß, majd Kurt Schuschnigg kancellárok vezetésével létrejött ún. rendi államkísérlet Ausztriában. Az osztrák konzervatív-keresztényszociális politikai elit sajátos ideológiai válasza volt mindez az első világháború utáni útkeresés politikai, társadalmi és gazdasági válsághelyzetére. A létrejövő államszervezet megvalósításáról, a (hivatás)rendek létrehozásának módjáról ugyanakkor komoly viták zajlottak. A jelen tanulmány arra keresi a választ, hogy a hagyományos, 19. századi polgári szervezetek, az egyes szakmákat és gazdasági szereplőket tömörítő kamarák miként viszonyultak az új államkerethez és az alkotmány milyen szerepet szánt eme tradicionális önszerveződési formáknak az új államban. A következőkben fel kívánjuk tárni, hogy milyen módon alakul ki a modern államban a baloldali(-liberális) narratíva osztályharc-ideológiája helyett a különböző társadalmi csoportok (rendek) szerves és szubszidiárius együttműködése. Arra keressük a választ, hogy a hivatásrendi állam keretei között milyen módon valósulhat meg a szervezett társadalmi érdekek politikai érdekartikulációja? Az osztrák kísérlet előremutató eleme volt, hogy az egyes társadalmi csoportokat nem kvantitatív, hanem kvalitatív szempontok alapján igyekezett képviselethez juttatni. Az elképzelés szerint a munkavállalók és a munkaadók egyenrangú együttműködése révén valósulhatott volna meg kibékíthetetlennek tűnő ellentétük áthidalása. Ebben a központi szerepet a létrejövő (hivatás)rendi szövetségeknek és az érdekképviseleteknek szánták. Ugyanakkor a létrejövő hivatásrendek nem tudták felszámolni a hagyományos civil érdekképviseleti struktúrákat, a szakszervezeteket és kamarákat, és paradox módon, ezek éppen megerősödve kerültek ki a küzdelemből. Ezért 1945 után az intézményesített munkáltatói és munkavállalói párbeszéd paritáson alapuló rendszere ebből a gyökerből nőhetett ki és járulhatott hozzá ahhoz a társadalmi békéhez és gazdasági stabilitáshoz, ami a modern Ausztriában gyors növekedéshez vezetett.

One of the most controversial, still researched and yet undiscovered forms of state reform attempts between the two world wars was the creation of the so-called “Ständestaat” of Chancellor Engelbert Dollfuß and Chancellor Kurt Schuschnigg. The Austrian Conservative-Christian-social political elite condensed an independent, then centuries-old process of thinking into a solution alternative, which was a specific Austrian ideological response to the political, social and economic crisis. At the same time, there was a considerable debate about the implementation of the emerging state organisation and the way in which (professional) orders (the so called vocational orders) were created, not only before but also after the new constitutional system came into force in 1933/34. The present study seeks to determine how traditional nineteenth-century civic organizations, chambers of professions and economic actors, interacted with the new state organisation and which role the constitution intended for these traditional forms of self-organisation in the new state.
The study seeks to illustrate how, in the modern state, organic cooperation between different social groups (orders) evolves over the ideology of class struggle. A forward-looking element of the Austrian experiment was the attempt to represent certain social groups based on qualitative rather than quantitative aspects. It was conceived that by working together, employees and employers could have overcome their seemingly irreconcilable conflict. And the emerging order vocational federations were not able to dismantle traditional civil interest structures, trade unions and chambers, and, paradoxically, they emerged strengthened from the struggle. That is why, after 1945, a parity-based system of institutionalized employer and employee dialogue came from these roots, which led to social peace and economic stability, and to rapid growth in modern Austria.