Horthy Miklós, Bethlen István, Gömbös Gyula, Teleki Pál és a magyar-szovjet kapcsolatok fordulópontjai 1924-1941 között

Absztrakt

Az uralkodó elit tanulmány által vizsgált legfelső személyi köre, Horthy Miklós kormányzó, Bethlen István, Gömbös Gyula és Teleki Pál miniszterelnök az 1924–1941 közötti időszak különböző külpolitikai és belpolitikai relációiban eltérően viszonyult a magyar–szovjet államközi kapcsolatok kiépítésének és fejlesztésének szükségességéhez. A miniszterelnökségük idején Bethlen, Gömbös és Teleki alapvetően pragmatikusan reagáltak azokra a nemzetközi mozgásokra, amelyek a Szovjetunió külpolitikai törekvéseit előtérbe helyezték. Az ellenforradalmi korszak négy emblematikus alakja közül a „legengedetlenebb” magatartást talán Horthy tanúsította e kérdésben, bár mint láthattuk, ő sem volt mindig rugalmatlan, sőt, 1934-ben éppen az ő állásfoglalása járult hozzá ahhoz, hogy a magyar–szovjet diplomáciai tárgyalások kimozduljanak a holtpontról. A „szovjetellenesség” önmagában véve elég tágan értelmezhető kategória, bizonyos pszichés vagy érzelmi tartalmat tulajdoníthatunk neki, de semmiképpen sem alkalmas a korabeli magyar uralkodó elit komplex külpolitikai nézetrendszerének jellemzésére és leírására, s nem visz közelebb a korabeli politikai elit külpolitikai döntéseinek, motivációinak megértéséhez.