A nemzetiségi oktatás irányításának szervezete és tevékenysége Magyarországon az '50-es évek első felében

Absztrakt

A magyarországi nemzetiségpolitika második világháború utáni másfél-két évtizedét alapvetően az automatizmus elvének alkalmazása határozta meg. A politikai hatalom az internacionalizmus elve alapján azt hangoztatta, hogy az egyén identitását alapvetően társadalmi csoporthoz, osztályhoz tartozása határozza meg. Az identitás nemzeti elemének jelentőségét tagadták. Az állampolgári jogegyenlőség biztosításával a nemzetiségi problémák automatikus megszűnését prognosztizálták. A nemzetiségi közösségek tagjaitól mindenekelőtt azt várták el, hogy jó magyar állampolgárrá és szocialista hazafivá váljanak. A politikai hatalom középtávon teljes beolvadásukkal, asszimilációjukkal számolt. Emellett a hazai nemzetiségpolitika külpolitikai vonatkozásai is markánsak maradtak. Azaz: a szomszéd országok területén élő magyarság nemzeti önazonosságának megőrzése, illetve az ezért szót emelő anyaországi föllépés eredményességének szem előtt tartása is szerepet játszott a magyarországi nemzetiségek alapvető oktatási, művelődési jogainak elvi biztosításakor.