De hát nincs odaírva! : az ötödik évfolyamos szövegalkotási feladatok utasításainak elemzése

Absztrakt

A gyakorlati tapasztalat és a különböző kompetenciamérések karöltve mutatják, hogy gond van a magyar tanulók szövegértésével, szövegalkotásával. Mint minden nehézséget, ezt is a gyökerénél kellene megragadni, és miután rájöttünk, mi(k) az okozó(k), el kell kezdeni a hatékony fejlesztést. Iskolai keretek között, és nem csupán magyarórán. Ahogyan Nagy József 2006-os tanulmányában rámutat, a szövegalkotási feladatok elmaradó színvonala abból is adódhat, hogy a tanulók nem értik, pontosan mit kellene írniuk. Ezt a gondolatot alapul véve a tanulmány sorra veszi az Oktatási Hivatal honlapjáról letölthető ötödik évfolyamos magyar nyelvtan és irodalom tankönyveket, a Sulinet.hu-ról letölthető tanulói munkafüzeteket, továbbá mivel az internet térhódítása megkérdőjelezhetetlen, a Google „Szövegalkotás feladat 5. osztály” találatlistájának első két feladatgyűjteményét. Az ezekben szereplő szövegalkotási feladatok utasításainak mennyiségi és minőségi elemzése után javaslatokat tesz ezek érthetőbbé (és nem egyszerűbbé) tételére. A tanulmány címét gyakorlati tapasztalat szülte. Egy szövegalkotási feladat leírása a fogalmazd meg összetételt tartalmazta és a lap aljára esett, míg a szövegnek szánt üres oldalrész a következő lap tetejére. Egy tanuló megkérdezte: le kell írni a választ? Mikor a pedagógus igent felelt, a tanuló megjegyezte: „De hát nincs odaírva!”.