Töredékes szövegképek: az élet- és útírás tropikus vetületei Laurence Sterne műveiben

Main Article Content

Éva Bús

Absztrakt

„Mindent elmondok rendre, szép sorjában, miként kitudtam”, bocsátja előre Trim káplár, mielőtt belefogna Le Fever történetének elbeszélésébe, s ezzel egyben rá is mutat tudás és narráció szoros összefonódására. Erre az összefonódásra a ’narráció’ szanszkrit gyökerű etimológiája is utal: a szó a gnā (tudni) szóból eredeztethető és a latin gnārus (tájékozott, szakértő, tudója valaminek) és narrō (mondani, elbeszélni) szavakkal áll rokonságban (White 1980, 5). A magyar nyelvben a beszélni szó elé helyezett ’el-’ igekötő hordoz a fentiekhez hasonló jelentéstartalmat; az elbeszélés, elmondás már átgondolt szerkezetet sejtet, adott, már számunkra ismeretes eseményekről számolunk be, s a beszámolónak lényegi része, hogy a történéseket milyen sorrendben közöljük, és milyen kapcsolatot tételezünk fel közöttük. Hayden White megközelítésében egy eseménysor közvetítésén túl a narrációba kódolt tapasztalati, szemléleti és kognitív tartalomhoz a narratív szövegek retorikai megformáltságán, azon belül tropikus vetületükre irányuló elemzésen keresztül vezethet út s e feltevését az alapvetően historiográfiai céllal íródó, tényszerűnek és objektívnak szánt szövegekben a szóképek alkalmazása eredményeként létrejövő jelentéstöbblet kimutatásával kísérli meg igazolni először Metahistory (1973), majd Tropics of Discourse (1986) című munkájában.

Letöltések

Letölthető adat még nem áll rendelkezésre.

Article Details

Hogyan kell idézni
Bús, Éva. (2016). Töredékes szövegképek: az élet- és útírás tropikus vetületei Laurence Sterne műveiben. Iskolakultúra, 26(9), 97–115. Elérés forrás https://ojs.bibl.u-szeged.hu/index.php/iskolakultura/article/view/21839
Folyóirat szám
Rovat
Cikkek