Rekurzió egy szkizoaffektív zavarral élő személy diskurzusaiban – esettanulmány

Fő cikktartalom

Eszter Kárpáti Anita Bagi István Szendi Lujza Beatrix Tóth Karolina Janacsek Hoffmann Ildikó

Absztrakt

Esettanulmányunk célja bemutatni, hogy egy szkizoaffektív zavarral élő személy narratív és dialógus diskurzusaiban a rekurzió előfordulása mind szintaktikai, mind pragmatikai szinten alátámaszthatja a nyelvi funkciók eddig feltárt hibáit. Crow elmélete szerint a nyelv és a pszichózis közös evolúciós eredetűek (Crow, 1997; 2000). Munkájában kifejti, hogy a nyelv mindkét agyi féltekéhez köthető: a domináns szekvenciális, míg a nem-domináns párhuzamos megosztott mintázatú. A szkizofréniát jellemző főbb nyelvi tünetek tekinthetőek épp a nyelv két agyféltekei koordinációjának hibájaként.
A sikeres kommunikáció elengedhetetlen feltételei a jobb agyféltekéhez köthető nyelvi funkciók. A tipikus szkizofrén betegségekben szenvedők gyengébben teljesítenek az e funkciókat vizsgáló tesztekben (Mitchell & Crow, 2005). A rekurzió (beágyazásként értve) lehet a nyelvi képesség legfontosabb területspecifikus jegye (Levinson, 2014, p. 6).

Cikk részletek

Hogyan kell idézni
Kárpáti, E., Bagi, A., Szendi, I., Tóth, L., Janacsek, K., & Ildikó, H. (2018). Rekurzió egy szkizoaffektív zavarral élő személy diskurzusaiban – esettanulmány. Iskolakultúra, 28(5-6), 40-54. https://doi.org/10.14232/ISKKULT.2018.5-6.40
Rovat
Tanulmány