Seprű, pálca, fakanál A boszorkányság és a nőkérdés a filmvásznon
Main Article Content
Absztrakt
A nők társadalmi szerepével kapcsolatos kérdések a legtöbb boszorkány témájú filmben dominálnak. A 80-as évek óta többnyire a boszorkányság azon elgondolása válik az ábrázolás alapjává, amely a mágikus képességekkel rendelkező nőket az „engedetlenség” mintapéldányaiként, a patriarchális elnyomás harcias ellenzékeként, de legalábbis semmiféle kényszernek nem engedelmeskedő, öntudatos és ambiciózus és pozitív figurákként ábrázolja. A boszorkány-filmek ábrázolásmódja ettől azonban még korántsem lesz homogén: afeminizmus trendjei és ellentrendjei, az éppen divatos vagy kívánatos nőképek változása jól megfigyelhető bennük. A tanulmány az elmúlt pár évtized olyan közönségfilmjeit vizsgálja, mint A salemi boszorkányok, az Átkozott boszorkák, a Bűvölet, a Londoni rémtörténetek, A boszorkányvagy a Boszorkányvadászokés A hetedik fiú, és bemutatja, hogy a (nem történeti igényű) filmekben a jó boszorkányokkal többnyire olyan gonosz boszorkányok kerülnek szembe, akiknek az előbbiekkel ellentétben az az ismérvük, hogy „egyenjogúbbak” próbálnak lenni, mint a férfiak, és többnyire női vezetésű világuralomra törnek. Így a „femináci” gyűlölt figurájának képviseletében szolgálnak a társadalmi feszültségek bűnbakjaként, amivel egyszersmind lehetőséget adnak arra is, hogy „jó boszi” nővéreik, akik egy sokkal visszafogottabb, konvencionálisabb nőiséget képviselnek, kívánatosabbnak tűnhessenek fel.