„Ebből nem lesz forradalom” – a #MeToo-médiabíráskodás alakulása Magyarországon egy esettanulmány tükrében

Absztrakt

A #MeToo magyarországi leágazása sokak szerint nem váltotta be a hozzá fűzött kezdeti reményeket, ami szorosan összefügg a középpontjában álló, szimbolikussá váló Sárosdi Lilla és Marton László nevével fémjelzett ügy alakulásával. Jelen tanulmány célja a médiabíráskodás és a nyilvános leleplezés elméleti keretét és a kvalitatív diszkurzuselemzés módszerét felhasználva választ keresni arra a kérdésre, hogy mi az oka annak, hogy a Marton László-ügy médiabíráskodása az idő előrehaladásával lendületét vesztette, és Marton László elkövető helyett egyre inkább áldozatként konstruálódott meg a médiában? Az eredmények szerint az ügy ellentmondásossá válásában és a médiabíráskodás kritikájának felerősödésében komoly szerepet játszottak az ügy szereplői közötti távolságok és az ügyre jellemző különböző aránytalanságok, valamint az ügy során kialakuló áldozati versengés. Sárosdi és Marton viszonylatában ezért nem tudott egyértelműen kialakulni a „megkérdőjelezhetetlen áldozat – valódi elkövető” konstrukciója, ami kulcsfontosságú lett volna a Marton feletti médiabíráskodás sikeréhez, de – tekintettel arra, hogy a Sárosdi-Marton történet vált a magyar #MeToo szimbolikus történetévé – a magyar #MeToo mozgalom sikerességének percepciójához is.