A neoavantgárd találkozásai a feminista irodalomkritikával Direkt és indirekt találkozási pontok

Absztrakt

Jelen tanulmány témája a neoavantgárd alkotóinak az 1970-es, 1980-as évek (alapvetően posztstrukturalista) feminista irodalomkritikájához fűződő viszonya: egyfelől a közvetlen kapcsolódások, azaz ahogy a neoavantgárd szcéna szereplői – főként már a 80-as, 90-es években – reflektáltak erre az elméleti irányzatra. Másfelől szó esik benne az indirekt érintkezésekről is, tehát hogy a női neoavantgárd alkotók művészi törekvései – akár már lényegesen korábbiak is – mely pontokon köthetők össze a feminista irodalomkritika elképzeléseivel. Egy bizonyos: a neoavantgárd nőművészet számos alkotása éppen a felforgató „női nyelv” megtalálása folytán (amely egyúttal az avantgárd nyelv megfelelőjének is tekinthető) az általa hordozott politikumnak, szubverziónak és intézményellenességnek köszönhetően példának állítható az elhíresült bürgeri kritika ellenében, aki azzal vádolta a neoavantgárdot, hogy üzleti alapúvá tette a történeti avantgárd eredetileg felforgatónak szánt tevékenységét, illetve feladta intézményellenességét.