Mire taníthat a halál? : a halál nevelésfilozófiai megközelítéséről

Abstract

Bár mindenkinek van halottja, és mindenki tudja, hogy egyszer ő is eltávozik az élők sorából, mégsem beszélünk „direktbe” magáról a halálról. Többnyire hallgatunk róla, mintha szégyellnénk. Ha csak lehet, nagy ívben elkerüljük ezt a témát. Mindenesetre ódzkodunk és félünk tőle. A pedagógia tudománya és a gyakorlati pedagógia – sajnos – egyaránt úgy tesz, mintha ez ügyben nem lenne semmi különösebb mondanivalója, konkrét feladata. Úgy vélem, fölöttébb kényelmes vagy inkább gyáva álláspont ez, a felelős gondolkodás és élni tudás nem fogadja, fogadhatja el a közömbös hozzáállást. És hasonlóképpen: a pedagógiának is illik szakítani a negligáló magatartással. A halálproblematika és a pedagógia kapcsolatának kérdését mindenképpen indokolt feltennünk, és találnunk kell rá valamilyen választ.