Családkép és családideál napjainkban, avagy kisiskolások és pubertáskorú fiatalok vélekedései a családról

Absztrakt

A családrendszer az egyén fejlődésének legfontosabb közege, melyben annak tagjai egymásra hatást gyakorolnak, kölcsönösen befolyásolva a másik érzésvilágát, gondolkodását és viselkedését. A család fontos alkotója a gyermek, akinek egészséges fejlődéséhez nem nélkülözhető a fenntartó rendszer rugalmas átalakulásra való képessége. Ezen szempontból pedig talán a serdülőkor jelenti azt a szakaszt, ami a legnagyobb kihívást állítja a család elé. A fiatal ugyanis ezen időperiódusban különösen érzékeny, identitása alakulóban van, szülei nézeteivel számos alkalommal ütközve keresi önnön hangját, feszegeti határait, és mindinkább autonómiára törekszik. Kutatásunkban a felnövekvő gyermekek családról alkotott észlelt (valós) és ideális (vágyott) képét kívántuk feltárni, összehasonlítani. Ennek tükrében ugyanis az érintett korosztályoknál felmerülő életvezetési nehézségek, problémák átvilágíthatóbbá válnak, ami a fiatalokkal folytatott oktató–nevelő munka hatékonyságára is jótékony hatással bírhat. Vizsgálatunkba 49 kisiskolás- és 48 serdülőkorú fiatal került bevonásra. Eszközként Mányai (1990) családképet vizsgáló kérdőívét használtuk fel, ami a családi hatalom, –kohézió és –adaptivitás faktorok mentén 3 családtípus differenciálására nyújtott lehetőséget: (1) autokratikus („A”), (2) engedékeny („M”) és (3) kiegyensúlyozott („K”). Eredményeink számos statisztikailag is jelentős különbséget igazoltak, melyek részben a korosztályi sajátosságokkal, részben pedig a családok tágabb környezetben végbemenő szociális, gazdasági és demográfiai változásaira adott válaszaként értelmezhetőek.