A feminizmus és emlékezet sajátos megjelenései Báró Orczy Emma önéletírásában

Absztrakt

Báró Orczy Emma utolsó kötete az 1947-ben posztumusz megjelent Links in the Chain of Life (Életem láncszemei) című önéletrajz, melynek fókuszában nem a kontextus, vagy a politikai-történelmi környezet áll, sokkal inkább a rendkívül tudatosan megalkotott angol nőíró figuráját létrehozó Goffman által homlokzatnak nevezett elemek bemutatása és igazolása. Nincsenek vallomások, kitárulkozások: helyette egy rendkívül sikeres életút öntudatos és büszke összegzése a szöveg fő szervezőeleme. Báró Orczy Emma személyét és munkásságát magyar-angol kettős kötődésén keresztül lehet a maga teljességében megérteni: a felépített angol identitás és szabadelvűség ünneplése és megélése mögött ugyanis ott bujkál a magyar arisztokrácia konzervativizmusa is. Az író attitűdje a nőmozgalmakhoz és a női emancipációhoz is hasonlóan ambivalens: egyrészt nem áll ki a szüfrazsett mozgalom és az elsőhullámos feministák törekvései mellett, ám eredményeiket később kihasználja, azokra támaszkodik. Ő maga is szakít a hagyományos női szereppel: a munka, a siker és az anyagi jólét megteremtése számára az elsődleges cél. Mivel Orczy identitásának főbb elemei a kulturális hovatartozás kérdése és a női lét megélésének lehetőségei, ebben a tanulmányban azokra a stratégiákra szeretnék fényt deríteni, melyek mentén a magyar vidéki bárókisasszony modern angol írónőként alkotta újra magát. Ehhez kapcsolódóan kívánom vizsgálni az önéletrajz, mint női műfaj lehetőségeit, s elhelyezni az Orczy memoárt a feminin-maszkulin önéletrajzok paradigmájában.