What can one receive from philosophy and pedagogy? Reflections on the courage of the spirit and the eminence of the soul
Article Sidebar
Published:
Oct 1, 2019
Keywords:
philosophy, pedagogy, virtue, critical reflexivity, goodness
Main Article Content
Abstract
It is evident that the separate examination of the two concepts mentioned in the title offers one many approaches, thus scrutinising them together would widen further the possibilities. The scope of analysis must necessarily be narrowed, in the followings, I shall touch upon some bits and pieces of these two categories: one of the characteristics of philosophy and pedagogy, one of their decisive particularities in accordance with my own views. I think that both philosophy and pedagogy bear such a final content, positive inner “voice”, one could say “buzzword” that can be an orientation point in the whole of the pedagogical and educational work. (Furthermore, it can also be related to politics, science and everyday interaction.) Critical reflexivity and the virtue of goodness shall be discussed.
Downloads
Download data is not yet available.
Article Details
How to Cite
Karikó, S. (2019). What can one receive from philosophy and pedagogy? Reflections on the courage of the spirit and the eminence of the soul. Iskolakultúra, 29(10), 98–109. Retrieved from https://ojs.bibl.u-szeged.hu/index.php/iskolakultura/article/view/32803
Issue
Section
Szemle
References
Jegyzetek
Almási Miklós (2019): Ami belül van. Fekete Sas Kiadó, Budapest. Még egy fontos, a pedagógiát is érintő gondolatára szeretném itt felhívni a figyelmet: szerinte a gyermekkor végét az jelenti, hogy már nem lehet a valóságot az álmokkal összemosni. Lásd 19. o.
Arisztotelész (2002): Metafizika. Lectum Kiadó, Szeged. Fordította Halasi-Nagy József. Megjegyzem, amikor a csodálkozás bűvöletéről ír, nyomban kiegészíti fejtegetését a kételkedés fontosságával, amely szerintem már a kritikai gondolkodás „előszobája”.
Barcsi Tamás (2019): Filozófia, önmegismerés, terápia. Kézirat. Barcsi itt egyetértően hivatkozik Vajda Mihály egyik tanulmányára: Magyar Tudomány, 2012. 231. (173/2.)
Douglas, M. (2011): Matthew Lipman, Philosopher and Educator, Dies at 87. The New York Times, January 14. A szerző nekrológot ír a gyermekfilozófia atyja halála kapcsán. Lipman azon kevesek egyike volt, aki egyesítette magába a filozófiai és a pedagógiai „vénát”. Bár több lenne az ilyen kutatókból!
Füst Milán (1976): Napló I. Magvető Kiadó, Budapest. Az író azt is állítja, a pedagógia sokat tanulhat a vonatkozó szépirodalmi alkotásokból. Talán többet is, mint ahogyan feltételeznénk. Ő példaként Gogol művét (Holt lelkek) emeli ki. Számomra meggyőző Füst ebbeli törekvése.
Gaarder, J. (2012): Sofie világa. Noran Libro, Budapest. A szerző több figyelemre méltó gondolatot fogalmaz meg – közérthető módon.
Harari, Y. N. (2017): Homo Deus. A holnap rövid története. Animus, Budapest. A szerző többféle ellentmondásra hívja fel figyelmünket. Például: minél több információt kapunk, annál kevesebbet fog érni tudásunk. Vagy a másik kötetéből (Sapiens, Anibus, Budapest, 2018.): „a gyermeknevelés voltaképpen igen kellemetlen dolog. Nagyrészt pelenkázásból, mosogatásból és hisztik kezeléséből áll, amit senki nem csinál szívesen. A legtöbb szülő mégis azt állítja, hogy boldogságának legfőbb forrása a gyerek.” 347. o.
Kant, I. (1991): A gyakorlati ész kritikája. Gondolat, Budapest.
Kant, I. (2005): Antropológiai írások. Osiris-Gond-Cura alapítvány, Budapest. Érdemes itt megemlíteni, hogy innen, a kanti gondolatokon indul tovább Lev Tolsztoj, a klasszikus orosz író, amikor azt hangsúlyozza: a nevelés során jobb állapotokat kell elérni – a meglévőhöz képest. Lásd Tolsztoj: Mindennapokra I. k. (évszám nélkül) Gutenberg Könyvkiadó Vállalat, Budapest. Megint egy író, akinek gondolatait nagyon is hasznosíthatja a pedagógia.
Lukács György (1957): A lelki szegénységről. In: Ifjúkori művek. Magvető Kiadó, Budapest. Kuriózum, hogy a magyar filozófus gondolatára egy dél-koreai nevelésfilozófus reagál egy angol nyelvű pedagógiai folyóiratban. Lásd Kwak, D.J. (2008): Practising, Philosophy, the Practice of Education. Journal of Philosophy of Education, Vol. 42. No 3-4. 667. Mind Lukács gondolatára, mind Kwak reagálására rámutattam korábbi tanulmányomban. Sándor Karikó (2019): The old and New Challenges of Education for Children. In: Education and Training. (ed. Krisztina Kovács – Alice Dombi) Szegedi Egyetemi Kiadó Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, Szeged. 297. and 307.
Marx-Engels Művei I. k. (1957) Kossuth Kiadó, Budapest Az idézet gondolatra Tőkei Ferenc többször munkájában is hivatkozott. Alighanem ezért is nevezi Marx filozófiai munkásságát „kritikai filozófiának”.
Pring, R. (2004): Philosophy of Education. Continuum, London, New York. A szerző könyve lassan klasszikussá válik a nevelésfilozófia nemzetközi szakirodalmában.
Spengler, O. (1994): A Nyugat alkonya. Európa Könyvkiadó, Budapest. Sajnálatos tény, hogy a pedagógia még nem hasznosította Spengler nagyszabású művét.
Szelényi Iván (2019): Tanulmányok az illiberális posztkommunista kapitalizmusról. Corvina, Budapest. azt gondolom, a szociológus szerző könyvét filozófusok is haszonnal olvashatják.
Szécsi Gábor (2013): Nyelv, média, közösség. Gondolat, Budapest. A szerő hivatkozik Postman, N. (1994): The Disappearance of Childhood című könyvére.
Tamássy Györgyi (2010): „verekedés helyett beszélgetés. Többlet, II: évf. 2. (lapszámfelelős: Egyed Péter) Ez a folyóiratszám a gyermekfilozófia kérdéseivel foglalkozik.
Tőzsér János (2018): Az igazság pillanata. Kalligram, Budapest. Szerinte a filozófia halott, mivel nem tart lépést a tudományok legújabb eredményeivel. 15.
Almási Miklós (2019): Ami belül van. Fekete Sas Kiadó, Budapest. Még egy fontos, a pedagógiát is érintő gondolatára szeretném itt felhívni a figyelmet: szerinte a gyermekkor végét az jelenti, hogy már nem lehet a valóságot az álmokkal összemosni. Lásd 19. o.
Arisztotelész (2002): Metafizika. Lectum Kiadó, Szeged. Fordította Halasi-Nagy József. Megjegyzem, amikor a csodálkozás bűvöletéről ír, nyomban kiegészíti fejtegetését a kételkedés fontosságával, amely szerintem már a kritikai gondolkodás „előszobája”.
Barcsi Tamás (2019): Filozófia, önmegismerés, terápia. Kézirat. Barcsi itt egyetértően hivatkozik Vajda Mihály egyik tanulmányára: Magyar Tudomány, 2012. 231. (173/2.)
Douglas, M. (2011): Matthew Lipman, Philosopher and Educator, Dies at 87. The New York Times, January 14. A szerző nekrológot ír a gyermekfilozófia atyja halála kapcsán. Lipman azon kevesek egyike volt, aki egyesítette magába a filozófiai és a pedagógiai „vénát”. Bár több lenne az ilyen kutatókból!
Füst Milán (1976): Napló I. Magvető Kiadó, Budapest. Az író azt is állítja, a pedagógia sokat tanulhat a vonatkozó szépirodalmi alkotásokból. Talán többet is, mint ahogyan feltételeznénk. Ő példaként Gogol művét (Holt lelkek) emeli ki. Számomra meggyőző Füst ebbeli törekvése.
Gaarder, J. (2012): Sofie világa. Noran Libro, Budapest. A szerző több figyelemre méltó gondolatot fogalmaz meg – közérthető módon.
Harari, Y. N. (2017): Homo Deus. A holnap rövid története. Animus, Budapest. A szerző többféle ellentmondásra hívja fel figyelmünket. Például: minél több információt kapunk, annál kevesebbet fog érni tudásunk. Vagy a másik kötetéből (Sapiens, Anibus, Budapest, 2018.): „a gyermeknevelés voltaképpen igen kellemetlen dolog. Nagyrészt pelenkázásból, mosogatásból és hisztik kezeléséből áll, amit senki nem csinál szívesen. A legtöbb szülő mégis azt állítja, hogy boldogságának legfőbb forrása a gyerek.” 347. o.
Kant, I. (1991): A gyakorlati ész kritikája. Gondolat, Budapest.
Kant, I. (2005): Antropológiai írások. Osiris-Gond-Cura alapítvány, Budapest. Érdemes itt megemlíteni, hogy innen, a kanti gondolatokon indul tovább Lev Tolsztoj, a klasszikus orosz író, amikor azt hangsúlyozza: a nevelés során jobb állapotokat kell elérni – a meglévőhöz képest. Lásd Tolsztoj: Mindennapokra I. k. (évszám nélkül) Gutenberg Könyvkiadó Vállalat, Budapest. Megint egy író, akinek gondolatait nagyon is hasznosíthatja a pedagógia.
Lukács György (1957): A lelki szegénységről. In: Ifjúkori művek. Magvető Kiadó, Budapest. Kuriózum, hogy a magyar filozófus gondolatára egy dél-koreai nevelésfilozófus reagál egy angol nyelvű pedagógiai folyóiratban. Lásd Kwak, D.J. (2008): Practising, Philosophy, the Practice of Education. Journal of Philosophy of Education, Vol. 42. No 3-4. 667. Mind Lukács gondolatára, mind Kwak reagálására rámutattam korábbi tanulmányomban. Sándor Karikó (2019): The old and New Challenges of Education for Children. In: Education and Training. (ed. Krisztina Kovács – Alice Dombi) Szegedi Egyetemi Kiadó Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, Szeged. 297. and 307.
Marx-Engels Művei I. k. (1957) Kossuth Kiadó, Budapest Az idézet gondolatra Tőkei Ferenc többször munkájában is hivatkozott. Alighanem ezért is nevezi Marx filozófiai munkásságát „kritikai filozófiának”.
Pring, R. (2004): Philosophy of Education. Continuum, London, New York. A szerző könyve lassan klasszikussá válik a nevelésfilozófia nemzetközi szakirodalmában.
Spengler, O. (1994): A Nyugat alkonya. Európa Könyvkiadó, Budapest. Sajnálatos tény, hogy a pedagógia még nem hasznosította Spengler nagyszabású művét.
Szelényi Iván (2019): Tanulmányok az illiberális posztkommunista kapitalizmusról. Corvina, Budapest. azt gondolom, a szociológus szerző könyvét filozófusok is haszonnal olvashatják.
Szécsi Gábor (2013): Nyelv, média, közösség. Gondolat, Budapest. A szerő hivatkozik Postman, N. (1994): The Disappearance of Childhood című könyvére.
Tamássy Györgyi (2010): „verekedés helyett beszélgetés. Többlet, II: évf. 2. (lapszámfelelős: Egyed Péter) Ez a folyóiratszám a gyermekfilozófia kérdéseivel foglalkozik.
Tőzsér János (2018): Az igazság pillanata. Kalligram, Budapest. Szerinte a filozófia halott, mivel nem tart lépést a tudományok legújabb eredményeivel. 15.