Szerepjátszás és identitás Fehér Lili 1945-ben megjelent, Nem ér a nevem: egy szökött zsidó naplója című művében

Absztrakt

Jelen tanulmány egy nagyobb, folyamatban lévő, kritikai kultúrakutatás- és gender studies-fókuszú kutatásomnak, a Women Writing Holocaust Lives and Beyondnak a része, amit a nőknek a társadalmi nemükkel kapcsolatos élményeit vizsgálja a második világháború és a holokauszt ideje alatt. A kutatásom egyik konkrét célja, hogy rehabilitáljon féltucat figyelmen kívül hagyott vagy elfelejtett művet, amik a magyar visszaemlékezés-irodalom körébe tartoznak, és amiket nők írtak magyarul, és csak is Magyarországon publikálták őket 1945-ben és 1946-ban. A jelen lap megszabta terjedelmi korlátokból adódóan itt csak a nők egyikének, Fehér Lilinek a művét tárgyalhatom, aki arról írt, mi történt Budapesten 1944-ben, ahol folyamatos rettegésben élt, hamis papírokkal bujkálva. Azon kívül, hogy 1945-ös, közvetlenül a háború után megjelent emlékiratát elemzem, arra is kísérletet teszek, hogy legalább töredékeiben rekonstruáljam korábbi személyes és szakmai életét mint ismert színésznő, valamint a társadalmi nem szempontjából is kódolt én-képét a két világháború közötti Magyarország küzdelmes politikai körülményei közepette.