Margaret Atwood spekulatív regényei (speculative fiction) Etikai-kritikai kísérlet (ethical criticism)
Main Article Content
Abstract
A sci-fi irodalmi státuszának kérdése általában is a tudomány/filozófia és irodalom összeegyeztethetőségének problémáját veti fel, amelyre Atwood regényei már önmagukban, létükben igenlő választ adnak. A filozófia oldalán is vannak a kettő határainak őrzői, akik kiiktatnák a művészi fantázia formáit, pl. Platón mítoszait, az utópiákat. A két terület összetartozik: lehet irodalomban elméleti kérdéseket vizsgálni. Ez a meggyőződés jut kifejezésre az Atwood által javasolt „speculative fiction” (spekualtiv regény) terminusában, melyet non-fiction írásaiban jár körbe és három regényében valósított meg (Atwood 1985, 2003, 2009). Az utóbbi két évtized ökológiai és feminista gondolkodása a fent jelzett határok mentén irodalmi formában Atwood műveiben jelenik meg, míg a tudományban Donna Haraway ökofeminista játékos-érzelmes, személyes írásaiban. Atwood két utóbbi regénye a disztópia műfajában mégis ad reményt a Földet és önmagát szinte teljesen elpusztító emberiségnek. Platón utópiájának filozófus-királya biztos metafizikai tudására alapozhatta a tökéletes állam elképzelését, míg a mai filozófia számos áramlata szerint erre nem alapozhat sem a politika , sem az erkölcsi gondolkodás. Az Ember antropológiai fogalmára sem építhetjük annak eldöntését, mi a helyes a génkutatásban, bioetikában, ökopolitikában. Erről segít gondolkodni, döntéseink módját és következményeit megérteni, elképzelni, a spekulatív irodalom.