Nagy László kényszerű számvetése 1922-ből

Abstract

A százötven éve született Nagy László – 1922 januárjában – szokatlan lépésre kényszerült: küszöbön álló nyugdíjazásáig befutott pályájáról kellett számot adnia. Hatvanöt évesen, talán szerettei ösztönzésére, kísérletet tett ugyanis arra, hogy valamelyest javítson a közszolgálatban foglalkoztatottakéhoz hasonlóan egyre romló életfeltételein, valamint a felesége betegsége által is sújtott családja helyzetén. Ezért – és az őt ért méltánytalanság miatt – visszaminősítésének korrigálását, és az 1912. költségvetési évtől számára biztosított személyi pótlék visszamenőleges folyósítását kérte Vass József vallás- és közoktatásügyi minisztertől.